Milyen érzés anyának lenni? Érdemes megfosztanom magam ettől, hogy azzal legyek akit szeretek?

MEg mindketten eleg fiatalok vagytok, foleg Te. Nem most fogod erezni az osztonos vagyat a gyerek utan, hanem majd 10 ev mulva, amikor az osszes lany ismerosod mar anyuka lesz, Te meg ott leszel a paroddal egymagatokban - mar ha meg egyutt lesztek.

Persze, vannak emberek, akik jol elvannak gyerek nelkul.

En 32 evesen szultem az ikreimet. A Te korodban meg sem fordult a fejemben, h egyaltalan azzal a pasival maradjak, akivel akkor jartam :) Azt meg egyenesen elkepzelhetetlennek tartottam, h anya legyek. 30 eves korom korul kezdodott a hianyerzet, h barmilyen jo is az elet, jo a munkam, sokat utaztam, buliztam, de mar nem kotottek le ezek a dolgok.

Kegyetlen nehez az anyaszerep, mert faraszto, es mas nem fogja megcsinalni rajtad kivul. Raadasul maga a tudat, h egy kis ember eleteert vagy felelos, eleg nagy tehernek tud szamitani. De emellett minden perce orom...legalabbis szamomra. Lassan 2 evesek lesznek es eletem legszebb idoszaka ez, amiota anya vagyok! Ahogy latom, h fejlodnek, naprol napra ugyesebbek, nyitottabbak a vilagra, ahogy ram mosolyognak, atolelnek, mondjak, h "mama"...hat, ennel nincs szebb erzes a vilagon, az tuti. en ugy vagyok vele, h minden faradtsagot es lemondast meger.

Persze, tisztelet a kivetelnek, aki mashogy gondolja...

En egy pasiert sem mondanek le arrol, h anya legyek.

Ez egy nagyon alapvető kérdés egy párkapcsolatban. És ha ennyire eltérő a nézet, akkor nem lesz jó vége.

Én most lettem ugyan csak nagynéni, de nagyon nagy boldogság egy kicsi baba. Ettől aki megfosztja magát, kimondhatatlanul sajnálom.

Fiatal vagy még, jöhet egy olyan FÉRFI aki veled szeretne közös gyereket. Nem érdemes megfosztani magad attól a csodás, felemelő érzéstől, hogy életet adsz egy embernek. Szuper dolog várni a pozitív tesztet. Ultrahangon meglátni a pulzáló pici szívét és már akkor imádni. Gömbölyödő pocakkal feszíteni, simogatni őt. Majd várni a szülést, és átélni annak minden kínját-gyönyörét, és amikor odateszik a hasadra.....leírhatatlan. Majd szoptatni, dajkálni, és figyelni ahogyan nő és bontakozik ki a kis értelme, érzelmei...... , majd hozzádbújva azt mondja: szeretlek! te vagy az anyukám...... A lányom kései gyerek, 39 évesen szültem. Most 2,5 éves és az apjával rendszeresen sírunk a gyönyörűségtől, boldogságtól, hogy ő van nekünk.

A legszebb és legelemibb érzés, amit átélhet egy nő. Ne hagyd, hogy elvegyék tőled ezt az érzést és erőt próbáló dolgot, mert itt mérhető le az igazi őserő.

Hát ha a párod sose akar, akkor ne éld bele magad, hogy vele maradsz, ha te meg akarsz...

Azt ugyan osztom, hogy a boldogsághoz nem kell gyerek, mármint hogy gyerek nélkül is lehet boldog az ember. Továbbá azt is, hogy valaki nem attól lesz boldog, hogy gyereke lett és életet adott. vagy hát lehet valakinek az a boldogság, ha életet ad, ám azt se felejtse el senki, hogy az akkor egy élet, és az nem a saját élete, hanem a gyereke élete, és a gyerek is szeretne majd valahogy boldog lenni. Azok a szülők viszont, akiknek a gyerekszülés/gyerekcsinálás a legnagyobb boldogság, igen jellemző rájuk, hogy semmibe veszik a gyerekük önálló boldogságához való jogát, és a gyerekük sok esetben már kiskorától fogva szenved még akkor is, ha minden luxussal el van látva...

Hogy kinek való gyerek? Aki érzi, hogy képes arra, hogy gyereket neveljen úgy, hogy az a gyerek ne legyen korlátozva, és boldogan élhessen, a gyerekkora nyugodt legyen, tudja számára biztosítani a családot, a veszekedésmentes családot, ilyesmi. Aki tudja, hogy a párja nem akar gyereket, de annak ellenére csőbe húzza, szül egyet-kettőt, együtt maradnak, ordibálnak, vagy különmennek és szingli anyukaként frusztráltan nevelné, na annak nem szabad belevágnia, mert nem sül ki jó belőle, bármennyire is magyarázza....

Ez egy alapkérdés, ha ebben nem egyezik az elképzelésetek, akkor a kapcsolat hosszú távon nem fog működni.

Én is anya vagyok, csodálatos érzés..

Nekem nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal és mindig láttam milyen sok áldozatot hozott értünk és nem értettem, hogyan képes erre?

Aztán megszületett az első babánk és fél évig le voltam döbbenve attól, hogy valakit ennyire lehet szeretni, és hogy akkor az én anyum is ennyire imádott minket?

Legszebb (és persze ennek megfelelően a legnehezebb), dolog az életben szülővé válni. Azért nem akarok csak anyát írni, mert nálunk a férjem is nagyon vágyott gyerekekre, imádja őket és nagyon büszke, hogy ő ilyen szépeket tudott gyártani, arra különösen, hogy hamarabb mondták ki, hogy apa, mint az anyát :)

Azt írod, minden tökéletes vele, pedig nem az, mert nagyon-nagyon alapvető kérdésben kibékíthetetlen, kompromisszummal nem megoldható ellentét van köztetek. Ha most nem is, de az évek során meg fogja mérgezni a kapcsolatotokat.

Lehet gyerek nélkül is boldog életet élni, ha erre vágysz. Külső kényszer miatt vállalt gyermektelenség viszont boldogtalanságot szül, sőt, idővel a párodat is meggyűlölöd, hogy erre kényszerített.

Amúgy elég gyermeteg és önző lehet, ha nála ez a szempont, hogy vonzónak talál-e egy terhes nőt. A nők nem azért lesznek terhesek, hogy a pasijuknak tessenek, elég egy énközpontú meglátás ez. :(