Iszonyatosan ideges vagyok és félek az anyaságtól, mit tegyek?

Először is természetes, amit érzel, ne aggódj.

Az életed teljesen meg fog változni, ez aggódással tölt el.Teljesen más ábrándozni valamiről, a babáról, és más, amikor már a pocakodban van, és bizony meg fog születni.

Normális dolog a félelmed, mert felelősségteljes ember lehetsz: tudod, hogy a babáért, és később, ha már felnőtt, a gyermekedért egész életedben felelősséggel tartozol.

Ne hallgasd meg a negatív hangokat! A szüleid nem segítenek neked most ebben, de biztosan imádni fogják az unokát, ha megszületik! :)

A terhesség és az anyaság nem rózsaszín köd, és cukorfelhő! Lesz sok-sok nehéz nap, álmatlan éjszaka, de gyerekek nélkül viszont semmit nem érne az életem.

Én 26 évesen szültem az első gyerekemet, és nem éreztem azt, hogy lemaradtam valamiről, hogy elment mellettem az élet.

Ha nem tudsz egyedül kikeveredni a rossz hangulatból, keress valakit, akivel őszinte lehetsz! Nem kell feltétlenül szakember, csak egy jó barát, vagy még jobb lenne egy hasonló cipőben járó kedves idegen.

Azon ne aggódj, hogy nem leszel jó szülő. Minden gyereknek a saját édesanyja a legjobb anya, persze, az extrém szélsőségeket kivéve.

Drukkolok neked!

Szerintem mindenki fél valamennyire. :) Legalábbis nagyon sokan. Az életed sose lesz már olyan, mint volt. Felelősséggel tartozol egy kisember iránt, tőled függ a jóléte. Nekem olyan álmaim voltak, hogy megszülöm 24 hétre, meg kiesik a kezemből, gond van a szüléssel és hasonlóak, volt mikor el se mertem már aludni. Ez a félelmeimet tükrözhette. Féltem a szüléstől (hogy minden rendben legyen, nem a fájdalomra gondolok) meg a babázástól meg úgy nagyjából mindentől, ami ezzel kapcsolatos.

Ettől függetlenül nagyon vártam már a szülést, hogy végre lássam is a babát, meg hogy hármasban lehessünk otthon stb.

Most is néha van bennem egy kis félelem, hogy egyes nehéz dolgokban mennyire fogok helyt állni. De a terhesség a hormonális változások miatt és az egész élet megváltozása miatt sokkal nehezebb.

Szóval nem kell tenned semmit, ha van kedved olvass egy kicsit a szülésről, babázásról, bármiről, amitől félsz (velem a férjem fürdetéses meg pelenkázásos videókat nézetett, a kezdeti sokk után jobb lett) vagy akármit, az ismetetlentől jobban félünk, amikor nem tudjuk, hogy mi vár ránk.

Az anyává érésnek folyamata van.van mélyviz is de leginkább a gondolkodáson kell állitani mert ha nem ez akkor a kialvatlanságot v később a dackorszakot sem fogod birni ezzel a habitussal.

Először határozd el hogy már csak azért is boldog leszel és mosolyogni fogsz minden sz..r ellenére.

De majd jön ez magátol is, de segitheted tudatosan!

én sem voltam el mások el gyerekeivel,de nem is igen voltak a környezetemben de a sajátod egészen más valahogy

3