Anyukák, ki az, aki beismeri, hogy mindent megadná már, hogy kezdődjön az óvoda, iskola, mert hullára kész van a nyártól?

:-)

Hát én nem várom! Olyan rövid ideig gyerekek,aztán felnőnek és már nem lesznek közös nyarak,amitől "hullára kész lehetnék".

Az emberek miért nem képesek örülni annak,ami van? 10 év múlva meg majd az lesz a bajod,hogy le se tojnak!

Volt olyan évem, mint neked most, és nagyon vártam az ovit, csak 5 percre csend legyen. Akkor 3 gyerekem volt.

Másik évben meg nagyon nem vártam, mert ősztől a nagyok suliba, a kicsi oviba ment, a legkisebb meg maradt itthon. Akkor már 5-en voltak.

Féltem tőle, hogy unatkozni fog, de remek volt mindkettőnknek az az időszak.

Az is tapasztaltam már, hogy bizony tudnak itthon unatkozni. A nagyok mennek a dolguk után (gimisek), a kisebbek meg már vágynak közösségbe.

Idén okosak voltunk. A nyár elejét semmittevésre használtuk, és akkor kezdtük a programokat, amikor ez már nem elégítette ki őket. Jó sūrū is lett a vége:-) Nem nagy dolgok voltak, 1 hét nyaralás, nagyszülők, mozi, fürdő, cimbik meghívása.

Mire unatkozni kezdtek volna, kitaláltam valamit. Ilyen jó nyarunk még sosem volt.

Ősztől újra dolgozom, 8 év után, egyik csemetém most kezdi az elsőt, sok mindent újra kell szervezni, így most nagyon nem várom a szeptembert. Majd fogom jövőre, amikor gond kesz a nyári felügyelet:-)

6-os vagyok. Lehet, hogy szeretnéd azt hinni, hogy minden anyának van ilyen nyara, de őszintén szólva nem. Persze, hogy van olyan, hogy azt kívánod bárcsak csend lenne. De ez nem egyenlő azzal, hogy azt várnánk, hogy napi 8 órát ne lássuk a gyerekünket.

Nekünk is 2 szintes házunk van hatalmas kerttel. De ebben a 2-3 hónapban egyáltalán még csak eszembe se jutott ez az alapvető dolgokon kívül természetesen. Amit kellett megcsináltam (próbáltam du alvásidőben) de ami nem ment azzal úgy voltam, hogy leszünk még itthon kevesebben. Most amikor a férjem és a két gyerekem itthon van akkor azt nézzék, hogy én porszívózok, porttörlök, játszom a házitündért, ahelyett hogy velük lehetnék. Köszönöm, de nem. (Csak megjegyezém, hogy nincsen kosz, csak rendetlenség!)

És egy tipp: ha elmentek otthonról a ház magától nem lesz rumlis :)

Várom is, meg nem is.

Én amúgy is itthon vagyok a 6 hónapos kicsivel, és most itthon van a leendő 3. osztályos nagy.

Várom, mert: Már kezdünk mindannyian megkattanni itthon. Voltunk nyaralni, voltunk erre-arra, de azt ki győzi anyagilag, hogy a nyár minden napját programmal, nyaralással töltse meg? Itt, ahol lakunk, a nagynak nincsenek barátai, haverjai, csupa kisebb gyerek van, nem szeret velük játszani. Hiányoznak neki az osztálytársai. Én meg járnék szívesen a kicsivel babás programokra, hordozós klubba, baba-mama tornára, ringatóra, de a nagyot oda nem cipelhetem már magammal, ahhoz már túl nagy, és halálosan unná is, de ahhoz még nem elég nagy, hogy órákra itthon hagyjam.

És várom azért is, mert jó lenne végre délelőtt, délután úgy letenni a kisebbet aludni, hogy nem ébred fel tíz perc után arra, hogy a testvére úgy közlekedik, mint egy tank. Nem hibáztatom, ő próbál csendes lenni, de kicsi a lakás, szűkös a hely (panel), ahogy játszik, már borít is fel valamit, vagy beleüti a könyökét valamibe. Hülye az elrendezése a lakásnak, csak úgy tud közlekedni, hogy a tesója mellett mászkál.

Viszont nem várom, mert: reggel így addig alszunk, amíg tudunk. Meg mert nem kell adott időben összekészíteni az öcsit, és ha törik, ha szakad, 3-kor elindulni itthonról. Főleg, hogy a nagy olyan suliba jár, ami iskolaotthonos, azaz délután fél négyig ténylegesen tanítás van. Nem hozhatom el ebéd után, mert még órája van. Pedig szívesen hazahoznám, és tanulhatna itthon, de náluk nincs klasszikus értelemben vett házi feladat, gyakorló óra van, és a tanár akkor adja fel a feladatokat gyakorlásra. És délután is vannak tanórák, pl. rajz, technika, ének, ezek mindig ebéd után vannak. Úgyhogy nagyon kötött ideje van annak, hogy mikortól lehet elhozni.

Kedves 6-os!

Az azért nem úgy van, hogy egész nyáron csak az alapokat csinálja meg az ember. Okê, nem nagytakarít teljes mélységében, de a napi dolgok is épp eleget elvesznek, főleg, ahol több gyerek van. Vagy ahol kertet is mūvelni kell, az nem úgy megy, hogy majd oviidőben, mert addigra nem lesz mit. A veteményre meg szükség van, sokat lehet vele spórolni, meg jobb is a hazai.

Én sok mindenbe bevonom a gyerekeket, tegnap együtt szedtük a krumplit, nagyon élvezték.

Mostanában úgy alakítom, hogy hetente 3-4 napot intenzíven dolgozom (vetemény, fa, takarítás), a többi idő meg a gyerekeké. De emlékszem még a panelos időszakunkra, amikor azért nem haladtam semmivel, mert nem tudtak magukkal mit kezdeni.