Ebben a történetben felelőtlenek a szülők vagy nem?

Arra nem gondoltál, hogy tudják mi a baja, és próbálják kezeleni de sajnos nem túl sok sikerrel?

Nekem bátyám beteg. Többféle pszichiátria betegsége van. Jár orvoshoz, pszichológushoz, de sajnos sok eredmény nincs. Dolgozni nem tud, végre az alkoholizmus eltűnt és a dühkitörések megszüntek, de barátai sincsenek. De nem is verjük nagy dobra, mert szegény szégyelli nagyon.

A leírásod alapján arra tippelnék, hogy valami mentális betegsége lehet, amit nem ismertek fel. Pl. Asperger-szindróma, ADHD, vagy hasonló.

Mivel ezek már a méhen belül, a fogantatás pillanatában eldőlnek, így a szülőket hibáztatni egyszerű butaság és rosszindulat.

Nem hanyagoltál el a problémát, nem legyintettek rá, hanem keresték a megoldást. Az nem az ő hibájuk, hogy nem találják az orvosok. Ami tőlük telt, azt megtették.

Példa: a húgom tényleg elhanyagolták a szüleim, és mikor szóltam, hogy 4 évesen sem beszél, és ez így nem OK, még majdnem engem vertek meg. (Én akkor 18 voltam.)

Aztán kiderült, hogy tééényleeg, erősen elmaradt a beszédfejlődésben. Ezt persze az óvoda erősítette meg, nekik már elhitték.

Egy évig vittem (én, nem ŐK) logopédushoz heti kétszer, és mire suliba került, megoldódott.

Az, hogy sok mindent nem úgy értelmez, ahogy kell, nekem abszolút az autizmust juttatja eszembe, de ennek is vannak fokozatai, pl. Asperger-szindróma. Ahol az IQ normális, esetleg magasabb. A társas kapcsolataiban viszont rettenően akadályozza, nem érti a többieket, az elvont fogalmakat, stb.

Gondolom ez okozott nála olyan frusztrációt, hogy nem is érdekelje semmi, és dühkitörései vannak. "Ha úgyse jó semmi, amit csinál, minek csináljon bármit." Az, hogy nincs társas kapcsolata (barátság, szerelem), nem jelenti azt, hogy ő nem vágyik rá. Azt is felfogja, hogy nem olyan, mint a többiek, és mérget vehetsz rá, hogy az iskolában rengeteg bántást kapott.

Szóval ez összetett és igen bonyolult probléma, és semmi esetre sem olyan egyszerű, hogy a szülőkre kelljen ujjal mutogatni, hogy "mert ők tehetnek mindenről". Felelőtlenek akkor lennének még, ha egy ilyen nehéz eset gyerek mellé bevállalnak még 4-et.

Van testvére?

"Nekem nincs gyerekem. Az érintett màra már felnőtt gyerek rokona vagyok. Aggódom miatta, règen is aggódtam. Szeretnék neki segíteni hogy normális életet éljen, mert ez így nem jó neki."

Pontozzatok le, de a kérdésből nekem nem ez jött le...