Meddig lehet csak a gyerek miatt maradni? (hosszú)

Szerintem megcsalják, megvoltak aztán gyereket vállaltak eltűnt az irányába mindenfajta intimitás. Egy ilyen környezetben főleg ha fiatal is a kérdező nem könnyű élni.

Mázlira azért apaként még felnéz rá, gondolom ezért merne kijjebb lépni onnan, mert nem egy rideg szeretetlen helyen hagyja ahol nem törődnek vele.

Tény hogy ha elmész vissza nem kapod.

Kialakíthattok egy jól működő szülő rendszert de nem fog ezután veled élni a gyereked, erre készülj fel.

Szóval ha akarod hogy veled éljen akkor maradj és bírd ki, ha ki tudsz egyezni azzal hogy mellette vagy de nem élsz vele akkor menj.

Ez utóbbira egyetlen példát látok ahol jól is megy a dolog, de ott a csajnak nem kicsit nehéz azt megélnie hogy közben az apukának lett más és bizony a gyerek szereti azt a nőt is, mondjuk azóta van kistestvér is mindkét részről így azért nem ez köti le mindig de azért ezt mérlegeld.

Én megértelek, mert tényleg rossz lehet egy ilyen párkapcsolatban élni, elhiszem, hogy minél hamarabb szeretnél ebből kiszabadulni. De a gyereknek, és hosszabb távon a gyerek-anya kapcsolatotoknak az nem használ, ha most elköltözöl. Persze tudom ugyanúgy törődnél vele, tehát nem hagynád magára, de az akkor sem ugyanaz.

Ha visszamész a suliba, még ha egyéni tanrend mellett is, a suli, tanulás, diákmunka (az muszáj lesz, hogy eltartsd magad) mellett nem sok időd lesz rá, ha még külön fedél alatt is laktok. Ez az elképzelés, hogy ott vagy vele, míg a pár hazaér a munkából meg egyebek, és szinten csak aludni járnál máshova, elég életszerűtlen szerintem. Legalábbis hosszabb távon nem tartom kivitelezhetőnek. Meg ha amúgy is állandóan ott lennél a lakásán, és ennyire közös felügyeletet akarsz, akkor meg mi értelme? Csak hogy egyértelmű legyen, hogy már külön vagytok?

Meg most úgy gondolod, hogy minden ilyesmit tök jól meg tudnátok beszélni, meg megoldani, közben most meg még a suli folytatásában sem tudtok megegyezni?

Én azt gondolom, hogy ilyen egyszerűen nem tudnátok ezt kivitelezni, és sok probléma felmerülnie a későbbiekben, és egyre távolabb kerülnél a gyerekedtől. És később már nem tudnád elérni, hogy veled éljen.

Szóval nem bántani akarlak, de én is abban látom jelenleg a legjobb megoldást, ha most maradsz, és megtűrsz, és majd akkor költözöl, ha már a gyerekeddel együtt meg tudod ezt tenni. Tudom nem könnyű, de ha majd újra sulizol, meg eljársz kicsit dolgozni könnyebb lesz, mert kiszakadsz abból a monotonitásból amiben most vagy, és gyorsabbnak is érzed majd az idő múlását is. Kitartást kívánok!

A szüleim 2éves koromban váltak el. A bíróság apámnak ítélt,anyám két hetente vitt magához. Több videó felvétel van róla,hogy évekkel később is a kertkapuba kapaszkodva orditok,hogy nem akarok menni... Nevelöanyám volt 3éves koromtól. 25vagyok most. Idővel persze már nem volt cirkusz anyuhoz menetelnél,de hiába hívóm anyunak,negyed annyit nem tud rólam,mint nevelőanyám,akivel most is majdnem minden nap beszélek. Anyunál lett három tesóm,apunál egy. Élmény volt sehol nem közösnek lenni mondhatom.

Én sem vagyok együtt a gyerekem apjával. Állandó ordibálás stb volt. Eleinte fenyegetett nem vihetem el a gyereket,utána hogy elperli tölem. Aztán,hogy közös felügyelet,fele ,fele. Amig 8órában dolgozott,én 10-ben,addig volt fele-fele. Aztán szép lassan valahogy mégis én neveltem már. Lett új párom hamar (exemmel laktam sokáig szakitás után,mert szüleimhez nem akartam visszamenni 160km-re) , azóta a lányom is boldogabb. Szeptemberben költöztem el vele tavaly. Sokat sirt az apja után. Novemberben költözött ide párom,és azzal minden sírás elmúlt. Eleinte emlegette sokat az apját még,aztán mivel ő havi 2x vitte el csak 1-3napra,elmúlt neki ez. Most lesz egy éve,hogy elhoztam onnan,már páromat is apának hivja,úgy,hogy soha senki nem hivta annak őt a gyerek előtt. A vérszerinti apját nem emlegeti már nagyon,csak ha kérdem mit csináltak,mondja apa gépezett ,én mesét néztem.

Tehát nekem általam és lányom által is az a tapasztalatom,nem megy a közös felügyelet...

Exemnek az anyja lépett le szintén,14éves volt ő akkor. Gyűlöli azt a nőt. Én se bocsátom meg sose anyunak,hogy mikor apuval összevesztem 16évesen,anyu azt mondta nrm mehetek oda,mert nincs hely,rá egy évre pedig született a húgom. Egy anya foggal,körömmel küzd a gyermekeiért,bármit eltűr értük. Legalábbis én ilyen vagyok. Párommal várjuk a tesót,sőt harmadikat is tervezünk,de bármi lenne,soha nem engedném a gyerekeimet át neki,úgy sem,hogy jóval többet keres nálam.

Szerintem nem kéne ennyire hibáztatni, lehet mégg anya attól hogy nem él velük, ahogy az apák is apák maradnak ha elválnak. komolyan időnként ha az emberek megértőbbek lennének...

A szüleim elváltak, az apámmal vagyok és szeretem az anyámat, és nem nem a nevelőanyámról beszélek.

Szerintem ha helyén kezelik oké hogy lesz dühös is a gyerek de nem hiszem el hogy ne tudna megbocsátani.

7 éves voltam amikor váltak, kamaszként rengeteg probléma volt velem, rengeteg mindent fogtam erre, nagyon csúnyán beszéltem mindkettővel, mármint a tipikus ha mind a ketten annyira jók vagytok miért nem lehetettetek együtt is jók dolog, ez egy ilyen időszak volt de felnőttem túljutottunk rajta, naponta látom anyámat is.

Őszintén szólva valahogy örülök hogy így alakult, mármint anya mindig keresett és apának jót tett hogy vele maradtam, mármint, ha anyuval maradok szerintem apu nem lett volna képes annyit keresni, annyi időt szakítani, és félek hogy ő képes lett volna megelégedni azzal hogy kevesebbet jön akkor is napi pár órát lát csak mert ugye ez társadalmilag megszokott és elfogadott dolog, szóval így hogy vele éltem nem veszítettem el, míg ha nem akkor talán nem lenne ilyen jó a kapcsolatunk.

Szóval anyánál az anyai ragaszkodás nem hagyta hogy úgy eltünjön/ eltávolodjon mint az apák.

De ez csak a mi esetünk, nálunk anyunak nem volt sok esélye rám, mármint nem úgy volt mint te hogy x év és dolgozik és egyenesbe teszi magát, neki már jobban megvoltak szabva a dolgai.

Plusz a házasságuk alatt nem kis depresszió kezdett elhatalmasodni rajta, azt mondta hogy ezért is ment végül is el még nélkülem is, mármint durvább lett volna azzal megbírkózni hogy az anyám megölte magát mint ezzel.

De mondom ti még nem éltek olyan régóta így, náluk ez 7 év volt, szóval ez a 2- 3 év kibírhatónak tűnik, csak legyél kicsit erősebb, ha suliba kezdesz járni könnyebb lesz majd.

Amúgy írta hogy próbálkozott csak a párjának nem kell téyleg elég megcsalás szagú a dolog, mármint mi másért nem nyúlna hozzád és nem hatna rá a közeledésed...

37-es vagyok

39-es... De a viselkedésed gyerekként pont a szüleid miatt volt,nem csak ráfogtad. És pont erről beszél mindenki. Ha felnőttként el is fogadja a gyerek és megérti,akkor se bocsátja meg,csak elfogadja ,megérti. Egy gyermeknek,kamasznak nem fogod tudni megmagyarázni,hogy ooo szeretlek,csak nem akarom hogy velem élj,szeretlek de nincs hely nálam,jobb neked apádnál. És nem arról van szó,hogy ne támogatná a gyerekét ha kell,de nem része az életének. Az a gyerek,aki felesben megoldható,annak meg még rosszabb,mert össze vissza van rángatva. Lányom is négy évesen napokig hisztis,ha az apjánál volt két napot,mert kifejezni nem tudja,de törés a kis lelkének a dolog.