Manapság az emberek minek csinálnak gyereket ha nem nevelik őket?

Személy szerint én nevelem a gyerekemet. Kedves 5-ös válaszoló, te jó nagy barom vagy, már bocs. Ha bárki akarná helyettem "nevelni", "megnevelni" a gyerekemet, annak tényleg garantáltan a veséjét lerúgnám. Milyen jogon szól bele bárki is kívülállóként a gyerekem nevelésbe? Valóban, ha lehetne "közösségről" beszélni, akkor valamilyen szinten működne ez a dolog, de jelenleg egy olyan társadalomban élünk, ahol régen nem lehet közösségről beszélni. Mindenki a maga elveit követi (mondjuk jól is van ez így), rivalizál a másikkal, és irigykedik a másikra, vagy éppen megveti (na ez az utolsó három már nincs jól). Kevés akár az olyan szomszédság, ahol csak úgy átjárkálnak egymáshoz, kölcsönösen segítik egymást, hátsó szándék, és a viszonzás elvárása nélkül (nem kell nagyra gondolni, egyszerűen, ha valaki grillpartira meghívja a szomszédokat, biztos elejti, hogy "de jövő héten remélem nálatok lesz valami buli") Nekem szerencsém volt egy ideig része lenni egy valóban közösségnek nevezhető baráti társaságnak, ahol önzetlenül tettünk a másikért, vagy épp a "csapatért" ha a szükség úgy hozta, és soha, de tényleg soha nem volt egymás szemére hányva, hogy "bezzeg én a múltkor". Ennek már bő 10 éve, azóta mindenkit másfelé sodort az élt, szétszéledt a jó csapat, de az önzetlen segítés még mindig megvan, ha látjuk, hogy valaki sz*rban van (nem kell kérnie senkinek, de senkinek nem is lenne bőr a pofáján kérni, kuncsorogni).

És az a nagy baj, hogy ez az, ami kihalni látszik a társadalomból.

De vissza a kérdésre:

pontosan mit értesz nevelés alatt kedves kérdező? Egy ideig "nevelheted" magad otthon a gyereket, amíg kicsi, folyton "lepasszolni" a nagyszülőknek, ennek annak, az valóban baromság, én nem is teszem, annyit vagyok a kislányommal, amennyit csak tudok, de ha már nagyobb lesz, nem látsz rá az életének 100%-ára, mert képtelenség. Meglesz a maga társasága, ahonnan akarva-akaratlanul vesz át viselkedésmintákat, sajnos kéretlenül is le fogják ugatni idegenek, nem is beszélve a csodálatos és kötelezően rájuk erőltetett hit- vagy erkölcstan oktatásról, és még sorolhatnám a sok sok kívülálló okot, amin a szülő a legnagyobb odafigyeléssel se tud változtatni (lehet csak lát egy erőszakos eseményt véletlenül az utcán, és az egy életre nyomot hagy a személyiségében). Ez mind nyomot fog hagyni benne, azt meg, hogy ez pozitív, vagy negatív irányba viszi el, csak az idő mondhatja meg, és közvetlenül senkit nem lehet érte okolni (se a szülőt, se a gyereket), pedig hányszor hangzik el valaki élete során, hogy "hát ennyit ért a nevelésem?" vagy "miért így nevelted azt a gyereket". Marhaság. Az ember személyiségének jó, ha 30%-át adja a szülői nevelés. Mindemellett fontos a jó viszony a gyerekkel szerintem, mert amikor idősebb, sokkal többet ér az, ha kötetlenül (és főleg önként) le tud ülni a szüleivel beszélni bármiről, mint ha vasmarokkal van otthon fogva egész életében, és megmukkanni se mer ha baja van, mert attól fél, hogy "biztos már megint ő a hülye".

Neked kérdező nyilván nincs ha ezt kérdezed. Te úgy érzed jól lettél nevelve?

Az a nevelés amit a kis fejedben kigondoltál?

Vagy mi alapján kérdezed ezt?

Verik a gyereket úgy nevelik?

Éheztetik?

Nem törődve lepaszplják a rokonoknak?

Egy éppen ma vagy nem túl régen elkapott gyerekes családot láttál ami felháboritott és itt megkérdezed?

Mindenki azt hiszi, hogy jól csinálja. Én is. Nem verem a gyerekem, nálunk itthon csak azt nem szabad, ami veszélyes, vagy rongáló. Kint ez kiegészül azzal, hogy nem szabad azt sem, ami zavarhat másokat.

Így is rengeteg kritikát kapok, mert más máshogyan csinálná. Látod, te is azt hiszed, a saját módszered lenne az igazi, te szigorúbban csinálnád. Más megszólna, mert neki az már a gyerek korlátozása/megfélemlítése/megalázása lenne.

Nem csak a gyereknevelésről eltérő az emberek véleménye, máshogyan öltözünk, másra szavazunk, mást eszünk, mást tartunk helyesnek.

Csak a gyereknevelés látványos és fontos dolog, nem úgy, mint az öltözködés, ezért jobban kiállnak az emberek a véleményük mellett.

Pont tegnap szólt meg két néni, hogy minek cipelem a két évest, hiszen már nagy gyerek. Egyik sem gondolt bele, hogy a 35centis lábaival csigatempóban vánszorog, és időre mentünk. Hallottam a plázában, hogy ekkora gyereket babakocsiban tolt az anyja ruhavásárlásnál, ott azt nehezményezték, hogy ekkora gyereknek minek babakocsi. Nyilván azért, hogy az anyja nyugodtan tudjon nézelődni és ruhát próbálni, miközben a gyerek nyugton ül.

Volt olyan is, hogy a villamoson egy 3 év alatti kisfiú épp kiakadt, talán éhes volt, vagy már alvásideje volt, vagy csak rossz napja volt. Ott is beszólt egy bácsi az anyukának, hogy annak idején ő ilyenért már kapott volna.

Másik eset, anyuka sétál a parkban a lányával, 2 év körüli gyerek volt. 2x elmondta neki, hogy ne szaladjon, a harmadikra rávert a fenekére. Borzasztó volt látni, tudni, ha ennyiért kap, vajon miért kap még és mekkorát. Az előző bácsi biztos helyeselt volna, ha látja.

Nem tudom mekkora gyerekekre gondolsz, de gondolj bele, felnőttként neked is van rossz napod, amikor csak morogsz, vagy nem pattansz fel átadni a helyed, vagy egyszerűen nem érdekel semmi, hagyjanak békén. A gyerekeknél jóval többször van ilyen. Minél kisebb, annál többször. A türelmesen sorban álló kislány 5 perccel ezelőtt simán hisztirohamot kaphatott egy babáért, most meg elégedetten várakozik. A jóllakott baba szépen mosolyog a babakocsiban.

Fogalmad sincs, min mentek át aznap, lehet, hogy egész nap orvosi rendelőben várakoztak, éhesek, fáradtak, sőt, beteg is lehet a gyerek, esetleg autista, adhds. Azért, mert nem látod rajta, akármi gondja lehet.

A gyerek az gyerek, nem lehet elvárni, hogy minifelnőttek legyenek. Hiszen csak most tanulják. Gondolj bele neked mennyi ideig tartott az iskolában olvasni, írni, számolni megtanulni. Viselkedni is pont ilyen. Évek kérdése.

Egy nagyobb üzletben dolgozom jelenleg, folyton zeng az ordibáló hisztiző gyerekektől. Vannak köztük csecsemők meg kicsit nagyobbak (csak tudnám, hogy mi akadályozza meg a mamamacikat abban h óvodába vigyék őket). Van h úgy bőgnek, mintha ölnék őket, de ok nélkül, vagy sikoltanak, de ez nem sírás, csak szülőidegesítő visítás. Több mint 20 éve voltam ennyi idős, sose csináltam ezt, anyám nem is engedte volna h a boltban hisztizzek vagy h rásikítsak. Igen, kaptam volna.

A másik kedvencem a babakocsikkal a keskenyebb helyeket elbarikádozó mamamacik, meg az üzletben szoptató meg pelenkát cserélők (ennél már majdnem én is odamentem h intézze már ezt egy wc-ben el).

Szerintem most pont olyan világot élünk, ahol meg kell gondolni, hogy vállalsz -e gyereket. Nem elsősorban magadért, hanem a lurkóért, hogy tudsz -e mindent biztosítani neki, jó embert nevelni belőle és nem egy k0csögöt, aki csak azzal foglalkozik, hogy a trendnek megelelően megkapja az új telefont meg legyen 100 like a képe alatt, sz4rva minden fontosabb dologra.

u. i: Nem tudom ki az a sok fogyaték, aki lepontozza a normális válaszolókat, holott nagyon is igaz, hogy "divat" gyereket csinálni és mellette meg rá se hederítenek a nevelésre. Tisztelet a kivételnek természetesen, akikből nem sok van!

"Manapság minek dugnak az emberek, ha nem akarnak szülők lenni?"

Oszt tessék mondani, orgazmusa vót-e mán?