Volt már úgy valaki, hogy azért adta bölcsibe/oviba a gyerekeit, mert elege lett az otthonlétből és babázásból?

Ne függsz egy kicsit túl sok ember véleményétől? Az egyetlen, akinek ehhez köze van rajtad kívül, az a férjed, ő meg, ha szeret, nem akarhatja, hogy kikészülj. Nem írod, jár-e a nagyobbik oviba, munkát is idő találni, mire ez az egész realizálódna, a kicsi már másfél éves lenne vagy akár kettő is, semmi baja nem lesz a bölcsitől ennyi idős korban.

De persze ha te inkább megőrülsz, csak a rokonok meg ne szóljanak, azon mi nem tudunk segíteni.

1. vagyok, nem mentem at hasonlon. Szerettem, eletem legszebb idoszaka volt. Harom gyerekem van.

Ha te nem igy erzel, tegyel ellene.

Mindenféle szempontból jó döntésnek bizonyult, hogy a gyerekem 21 hónaposan megkezdte a bölcsit, bár egyébként is max. 2 éves koráig maradtam volna vele otthon.

Nem érdekelt más véleménye, pedig aztán a falunkban nem az a jellemző, hogy az anyukák ilyen korán visszamennek dolgozni...

Én nem voltam egészen így, nem éreztem azt, hogy én ezt mégsem bírom, de csak azért, mert én eleve úgy terveztem, hogy csak két éves koráig maradok itthon, nem is volt olyan forgatókönyv, hogy majd csak ovis korában térek vissza dolgozni. Igaz, egy év után volt egy időszakom, amikor azt mondtam, hogy már uncsi otthon, de jó lenne újra dolgozni, és négy órában vissza is mentem volna, ha lett volna kire hagyni az alatt, de hát nem volt, hiszen a nagyszülők mind dolgoztak még.

De két évesen ment bölcsibe, a terv szerint. Nekem csak a nagyszüleim károgtak, hogy "hová teszed a gyereket, amíg DOLGOZGATSZ?", de felhívtam rá a figyelmüket, hogy a bölcsödék azóta sem szűntek meg, hogy ők is igénybe vették ezt a szolgáltatást - jó tudom, akkor még nem volt három éves gyes, meg két éves gyed, három hónapot töltöttek csak otthon szülés után, aztán vissza kellett menni dolgozni, de tök mindegy, bölcsi akkor is volt, és most is van. És nem csak úgy hobbiból "dolgozgatok", hanem pénzt keresek, és mellesleg közben embereken segítek.

Most a kicsivel vagyok itthon, februárban lesz egy éves, egyelőre tök jól elvagyunk, sőt, szeretnénk harmadikat is másfél éven belül, a jelenlegi munkahelyem nem valami nagy vonzerő ahhoz, hogy vissza akarjak menni. Inkább azt tervezem, hogy olyan munkába kezdek, amit itthonról tudok csinálni, mert idő közben én nagyon megszerettem azt, hogy családi környezetben vagyok egész nap. Ha lenne mellette egy itthonról végezhető munkám, ami miatt azért időről időre mégis ki kell mozdulnom, az tökéletes lenne nekem :)

Én is besokaltam Tőle, szülés előtt magas beosztásban dolgoztam egy cégnél, pörgés konferenciák mind hiányzik.

A nagyobbik fiam ovis, a kisebbik 14hós bölcsis.

Kellett a változás mert megőrültem volna. Anyagilag is jobban kijövünk így telik majd szilveszterezésre és magunkra is.

"Ti, akik hasonlóan éreztetek, hogyan léptétek ezt meg?"

Úgy, hogy nem érdekelt más mit mond.

Nem pont ugyanígy vagyok, csak 1 gyerekem van (még), de nem szeretnék kis korkülönbséggel másodikat, pont azért, mert szerintem nagyon besokallnék tőle. Persze mindenki azt mondogatja, hogy most kéne, hát hadd mondogassák.

A kisfiam 2 éves korától dolgozni fogok, mert nagyon hiányzik, na meg anyagilag sem mindegy azért.

Most 1 éves, én rajta úgy látom, hogy nagyon kicsi lenne még a bölcsihez. Nem tudom persze, hogy a te egyévesed milyen, de szerintem egy picit még maradj vele otthon. Pl. addig beszokhatna a nagy az oviba, ezzel neked is könnyebb lenne, egy fél év múlva meg megy majd a kicsi bölcsibe.