Hogyan lehetne szépen elérni, hogy ne jöjjenek sokat a látogatók a kórházba szülés után?

Az en csaladom is ilyen bunko sajnos es meg te erzed magad szarul mert nem akarod hogy jojjon. Nekem az elso 1 hetben otthon, is elvaras volt hogy johessenek mert az alap es persze magukon kivul senki mas nem erdeki.

Nehez az ilyenekkel de az jo amit elso irt hogy meghatarozott idopontban mondjuk 1-2-ig jojjon aki akar. Ha ez se felelne meg nekik akkor mar tenyleg sajnalja az ember de ez van.

Meg kell mondani, hogy ne jöjjenek, és kész. Nem kiállítási darab vagytok, fel kell épülnöd egy műtétből és közben a babáddal is foglalkoznod kell, és ha állandóan ide-oda rángatnak, még a tejed is rámehet, mert az első időszakban nagyon fontos, hogy minél többször mellre tedd a babát. Ezt így nyugodtan meg lehet mondani, meg azt is, hogy majd otthon meglátogathatnak, de szülés után bőven elég, ha az apukán kívül csak a nagyszülők mennek be megnézni a babát EGYSZER, és utána hagynak pihenni.

Aki olyat mond, hogy ezt nem teheted VELÜK, az belegondol, hogy ők mit tesznek VELED?

Hagyod magad érzelmileg zsarolni.

Én előre szóltam, hogy a kórházba ELŐRE EGYEZTETETT időpontban lehet jönni.

A szüleim távol laknak, természetesen ők marhára izgultak (első gyerek, egyetlen unoka). Velük megbeszéltem, hogy telefonálok, ha beindul a szülés, de ne pattanjanak kocsiba, mert felesleges. A férjem majd tájékoztatja őket, vagy én, ha már végeztünk.

Végül úgy alakult, hogy egy rakás komplikációval szültem, szülés után még műtőbe is kellett vinni. Akkor hívta fel őket a férjem és mesélte el, hogy mi volt. Másnap jöttek fel, a lakásunkban voltak. Felhívtam őket, amikor már magamnál voltam. Őket nem bántam, ha látom, így a kórházi szabályzatot áthágva, határozott léptekkel besétáltak és a szobáig bejöttek, mert én mozgásképtelen voltam.

Anyósék viszont akkor jöttek, amikor megbeszéltük. Ráadásul ők csak a 3. nap, mert addigra tudtam egy járókeretszerűséggel totyogva menni.

Mindenki más egy hónap után jött, amikor ÉN már olyan állapotban voltam.

Viszont ott volt apósom, aki jött anyósommal kb 2 héttel a szülés után (előre megbeszéltük, nem volt gond), és kézmosás nélkül megindult a baba felé. Mondtam, hogy menjen kezet mosni, addig semmihez sem nyúlhat. Durcázás, hogy ő már aznap(!!) mosott kezet. Mondtam, hogy nem érdekel, azóta ezer kilincsen meg wc-n túlvan, vagy a fürdőajtó felé veszi az irányt, vagy ott a kijárat. Puffogott, de végül csak kezet mosott.

Egyszerűen úgy voltam, hogy ha választanom kell a gyerekem és apósom között, akkor apósom vesztett. Megsértődött? Meg hát. Lelkiztem rajta? Nem. Ő a felnőtt, ha ő nem tartja tiszteletben a kérésemet, akkor nem az én, hanem az ő problémája onnantól.

Nekem a 2. császárom volt augusztusban, pénteken született a lányom, hétfő reggel már mentünk haza. Első nap du. a sógornőm jött csak be, mivel az őrzőben voltam, nem is volt értelme látogatóknak, hiszen a baba nem volt velem. Második nap jött anyósom, nagymamám és egy munkatársnőm. Vasárnap a férjem be akarta hozni a fiúnkat (7 éves), de nem engedték fel, úgyhogy én mentem le hozzá a portára.

Nálunk a kórházban CSAK látogatási időben lehet menni (du. 2től fél 5ig), és 14 éves kor alatt nem engednek be a csecsemős-gyermekágyas részlegre gyereket. Max. mondd meg, hogy csak látogatási időben fogadsz látogatót, vagy majd ha hazamentek és jobban érzed magad, akkor mehetnek.