Anyukák akik több évig voltatok otthon hogy ment a munkába állás?

A gyerekkel is már meg lehet ebben a korban beszélni, hogy elkezdesz dolgozni, és ha látják, hogy ez neked mekkora öröm, akkor ők is úgy élik meg, hogy ez jó.

A változás meg az új napirend kicsit más tészta, az első két hét kicsit macerás lehet, de utána már olyan lesz mindenkinek, mintha sose lett volna másképp. :)

Én a 3,5 évesem mellől mentem dolgozni, amikor ovis lett. Eleinte elég rossz volt, meg hiába, hogy előtte ugye egész nap talpon voltam, teljesen más igénybevétel volt a munka, így hetekig kegyetlenül fáradt voltam, de aztán belerázódtunk.

Az első hetek lehetnek nehezebbek, meg amíg kialakítjátok a napirendet (a 7 évessel gondolom kell már tanulni, a kisebbel játszani, mellette ott a házimunka). Amikor majd sikerült összerakni, hogy nagyjából mindenre legyen idő, akkor könnyebb lesz.

Kitartást!

6 éves volt a fiam, amikor elkezdtem teljes munkaidőben dolgozni. Előtte otthon voltam vele, majd tanultam, és bár nem voltam folyamatosan otthon, hiszen nappalira jártam, de sokkal rugalmasabban osztottam be az időmet, nem volt gond a szünetekkel, volt időm az otthoni tennivalókat is elvégezni, mialatt ő oviban volt.

Az ő részéről semmi gond nem volt azzal, hogy elkezdtem dolgozni, hiszen ő addig is ovis volt. Csak nekem kellett megszokni, hogy 8-tól fél 5-ig nem vagyok otthon egyáltalán, és munka, ovi után kell még az otthoni teendőkkel is foglalkozni, illetve természetesen innentől kezdve sokkal jobban meg is osztottuk ezeket a férjemmel, de akkor is érezhető volt, a vásárlás, mosás, takarítás, ügyintézés nincs meg napközben.

A gyerekek szempontjából viszont szerintem egy teljesen normális élethelyzet, hogy dolgoznak a szüleik. Mindketten.