Hogyan lehet feldolgozni egy baba elvesztését?

Nagyon sajnálom:(

Én azthiszem sehogy.A fájdalom idővel enyhülni fog, de mindig ott lesz a szívszorítás ha rágondolsz.Segítséggel enyhítheted a fájdalmad, írd ki magadból és sírj ameddig csak jól esik.

www.angyalokszulei.hu

itt olyan sorsú édesanyák vannak mint te,írd meg a történeted,ha úgyérzed megtudod tenni és eljött az idő,a vígasztaló szavak ha kiírod magadból jobb lesz egy picit hidd el.

Kívánom,hogy újra költözzön öröm is a szívedbe.

Fogadd őszinte részvétem és együttérzésem!!! Nagyon lassan, nehezen, de majd javulni fog a helyzet :( Adj időt magadnak és tényleg keress fel olyanokat akik átéltek hasonlót.

De teljesen sosem fogod tudni feldolgozni. Majd talán egy másik baba segít ha felkészültetek rá.

Mindig azt mondják,hogy isten azoknak mutat nehéz utat,akiket a legjobban szeret.Azt is mondják,hogy isten mindig a legkedvesebb angyalkáit emeli először magához.

Az oldal amit ajánlottam tényleg segít.Sok történetet elolvastam ott és úgy láttam mindenki megkönnyebbült a végére.

Ó,Istenem!!Nagyon sajnálom ami veled történt és nem tudom-hála Istennek Én nem éltem át ilyet és nagyon remélem nem is fogok!

Mindenképpen ha másképpen nem megy fordulj vele szakemberhez!

Őszinte részvétem! Nagyon szomorú, hogy ilyen tragédia ért. Azt tudod, hogy miért történt? Nem vájkálni akarok, de fontos, hogy kapj magyarázatot a miértekre, hogy ne ezen marcangold magad örökké.

Szerintem ne szégyellj most szakembertől segítséget kérni. Beszélj a háziorvosoddal, hogy adjon beutalót pszichiáterhez, mert ő tudna felírni neked nyugtatót, és segítene feldolgozni a veszteségedet. Lehet, hogy az sem ártana, hogyha a pároddal ketten mennétek el, hiszen neki is ugyanígy fel kell dolgoznia a történteket, és ilyen helyzetekben sajnos gyakori, hogy a kapcsolat is megsínyli a tragédiát, mindenki magába fordul, és eltávolodtok egymástól. Most még nagyon friss a dolog, menjetek elébe a komolyabb problémáknak (későbbi elhidegülés, önvád, stb, stb)

Szia!

Nagyon sajnálom! Én tudom, miről beszélsz, (és még vagyunk páran itt az oldalon, sajnos). Az én babám 33 hetesen halt meg, és nekem is meg kellett szülnöm. Egy ilyen veszteséget feldolgozni nem lehet, de lassan meg kell tanulni vele együtt élni. Én is azt javaslom, hogy ne szégyellj segítséget kérni, beszélj róla, hagyd, hogy az érzelmeid vezéreljenek! Ne fojts magadba semmit. Lehet felelősöket keresni, felgöngyölni az eseményeket, de sokra nem mész vele. Akkor is magadban kell helyre rakni a dolgokat, valahogy, valamibe kapaszkodva megnyugvást találni. Mélyen együtt érzek veled, és nagyon sok erőt kívánok!

Mélyen átérzem a veszteséget, amit Téged, Titeket ért.

Mi 3 éve vesztettük el élete 3. napján a kisfiúnkat. Problémamentes terhesség után, időre született, és 1 nap alatt fordult meg velünk a világ.

Leírhatatlan a fájdalom, mégis azt mondom, lassan csillapodik ez az érzés. Elképzelni sem tudtam, hogy lesz egyáltalán olyan óránk, napunk, amikor nem jut eszünkbe ami történt. Hogy miért kaptuk ezt az élettől? Nekünk is ez zakatolt az agyunkban, és ma sem tudom rá a választ. Sosem fogom elfogadni, ami történt, de megtanulok vele élni...

Nekünk nagyon sokat segített, hogy a férjemmel mindent meg tudunk beszélni. Nem tabu téma, ha úgy érezzük beszélnünk kell róla, megtesszük. A barátaink, a családunk szintén sokat segítettek.

Ha nem tudod kibeszélni magadból az érzéseidet, sokkal nehezebb lesz, ezért keress fel egy pszihológust, mert bárhogy is fáj, tovább kell lépni. Elfelejteni sosem fogod, mindig hiányozni fog a babád, de előre kell nézned, (ezt most még biztos korainak gondolod, hidd el tudom), hogy egyszer egy második babának Anyukája lehess!

Amint magamhoz tértem, sok-sok idő után, csak arra tudtam gondolni, egyszer én is a karomban fogom tartani a gyermekemet.

És itt van velünk a 18 hónapos kisfiam, aki boldoggá teszi minden napunkat. Nem törli ki, ami történt, de értelmet ad az életünknek, és sokkal de sokkal könnyebb elviselni a veszteséget.