Csak az én környezetemben vállal gyereket minden huszonéves vagy ez az új "divat"?

27 éves vagyok, 23 évesen szültem. Az általános iskolás osztálytársaim közül egyedül nekem van gyerekem, most terhes az egyik lány. A középiskolás osztálytársaim közül ketten vagyunk anyukák. A főiskolás évfolyamtársaim közül hárman vagyunk anyukák.

22 évesen házasodtunk össze a férjemmel, ő 24 éves volt. 21 éves kora óta dolgozik rendőrként. Én pénzügy és számvitel szakon végeztem főiskolán. A főiskolai ösztöndíjaim a tudományos munkák miatt 120-150 ezer ft között mozgott. Emellett dolgoztam is a szakmámban már az iskola mellett 6. félévtől. 21 éves voltam, amikor összeköltöztünk albérletbe. Egy ismerőstől béreltük egy jelképes összegért, így a férjem fizetése, az én ösztöndíjaim és az én fizetésem lehetővé tették, hogy havi 150-200 ezret félrerakjunk. Magunk fizettük az esküvőt. De közel kétszer annyit kaptunk nászajándékba, mint amennyibe került (1 millióba került, 2 milliót kaptunk). Ezzel támogatott a család minket, habár nem volt a meghívóba pénzért könyörgő versike sem. Már az összeköltözésünk előtt lakástakarékpénztárakat fizettünk a férjemmel, hogy legyen megtakarításunk. A fiunk az albérletbe született, de volt közel 5 millió ft megtakarításunk, így egyáltalán nem éreztük veszélyesnek a helyzetet. Én akkor már 2 éve dolgoztam a szakmámban, a kollégák, főnökök elégedettek voltak velem. A munkából sem nagyon estem ki, ugyanis a fiunk 8 hónapos korában mentem vissza dolgozni, a férjem pedig gyedre (ő nagyon szeretett volna gyedre jönni). Nekem lehetőségem volt rá, hogy csak heti 2 napot járjak be, a többi nap otthonról tudtam dolgozni. 2 éve vettünk egy házat, most itt élünk. Viszont az elmúlt években egy nagyon csúnya betegség támadt meg engem. Jelen állás szerint nem lehet több gyerekünk (egyelőre annak örülünk, hogy én teljes értékű életet tudok élni). Így hiába szerettünk volna 3 gyereket, valószínűleg álom marad. Ha nem születik meg a fiunk, akkor pedig gyerekünk sem lenne.

De persze egy életcél nélküli, szülők nyakára, divatból szülő éretlen pár vagyunk.

Szakmunkásan nem lehet megélni? :D na ne viccelj már. Szoc.gond. ápoló vagyok és netto 160 ezret keresek. Csak úgy megsúgom, h van pár munkatársam akiknek diplomájuk van kb egy 10essel keresnek többet. Aki ebből nem tud megélni az életképtelen.

Nem mindenkinek az a célja, h kariert építsen. Én és szerencsére a férjem sem igényli a buliból bulibajárást, hugyos részegre ivást és a fél világ végig kefélését. Mert hát 3 végkifejlett van huszonévesen, bulizós, életképtelen vaaagy egyetemre jár, bulizik jobbik esetbe dolgozik is ill. 18évesen amikor kitanult rögtön dolgozni kezd és építi az életét.

Van aki 22évesen éret felnött ember aki már rálépet arra az ösvényre amit szeretne elérni az életében, de van olyan 30-40 éves aki még mindig csak tengődik nem találja a helyét annak ellenére, h van diplomája.

Szerencsére nem vagyunk egyformák. Aki meg megteheti azt, h huszonévesen gyereket vállal miért ne? Miért fáj neked? Nem mindenki akar majd a gyereke esküvőjére bottal meg szotyosan oda botorkálni. Valakinek meg sajnos nehezen jön össze a gyerek.

Manapság az a divat, h 40év fölött válalnak gyereket. De ezzel sincs semmi baj.

Az meg nem garancia arra, h 30évesen találsz egy férfit gyereket szülsz neki és életed végéig veled marad.

Van olyan ismerősőm aki 22éves jómodú családból származik, autót kapott a családjától meg mindenfélét leéretségizett elvégzet egy mezőgazdálkodási sulit és azóta keményen dolgozik 7napból 8-at. Saját traktorjai vannak malactelepe, meg földjei.

De van arra is példa (családban) 30éves diplomás nem tudom, hány millió volt a kitanítatása világ életében mindent megkapott autó lakás stb. és az élete semmit sem ér, mert a pénzt elveri minden szaaaaarra felmutatni semmit sem tud. Ja és most lesz esküvőjük írdalmatlan sok pénzből mondván úgy is vissza jön az ajándékozásból.

A kor az nem garancia arra, h valaki életre való.

Miért kell minden nem huszon egypár évesen szülő nőt minden r.bancnak elhordani aki csak bulizott, meg hányásig itta magát, miközben végig ment rajta a fél világ?

Ti amúgy normálisak vagytok?

Nem attól lesz valaki életképtelen meg könnyűvérű hogy 30 évesen szül.

Tök jó, hogy ennyiből meg tudtok itélni embereket, gratulálok.

Nem vagy lemaradva. 23 évesen ismertem meg a férjem, majdnem 30 voltam amikor megszületett a kisfiunk. Előtte sem anyagilag, sem kapcsolatilag, sem érzelmileg nem voltam kész rá. Addigra meglett a diplomám, ledolgoztam majdnem 10 évet, megtaláltam az igazit akiről tudtam hogy jó apa lesz, voltunk 6 évet kettesben, és bár nincs tervben de egyedül is boldogulnék.

Aki 20 evesen szül, legtöbbeket vagy a férje vagy a szülei tartják el mert ne mondja senki hogy 20 évesen rengeteget letett volna az asztalra ő is. Sokaknqk csak becsúszik és nem vallják be. Másoknak nincs kedve se dolgozni, se továbbtanulni és könnyebbnek tűnik otthon babázni. Lehet hogy nem lettem olyan nagyon fiatal anyuka de szerintem 30 évesen kőzel sem késő szülni. Lehet hogy most kicsit talán irigyled őket, de lehet mire 30 evesek lesztek közülük többen már egyedül maradnak a gyerekkel, gyerektartásból vagy nagyszülői segitségből élve. Az én ismerőseim akik korán házasodtak kivétel nélkül elváltak... Vannak kivételek de ez a jellemzőbb sajnos.

Minket, akik huszonévesen szül(t)ünk, talán nem sértegettek? Ezeket írtátok rólunk:

Felelőtlenek vagyunk, nem vagyunk tudatosak, szülők pénzéből élünk, munkakerülők vagyunk, nincs életcélunk, csak szülünk bele a nagyvilágba.