Csak az én környezetemben vállal gyereket minden huszonéves vagy ez az új "divat"?

nyilván egy -26-28 éves is huszonéves, de mégsem 21-22 éves.

és valószínűbb, hogy végzettsége, munkája már pár éve, némi megtakarítása stb. és nem otthonra szül a gyerekszobába a hasonló párjával

szerintem a kérdező, azokról beszél akik gimiből kipottyanva, elkezdenek valami iskolát, nem tetszik nekik majd inkább babáznak egy kicsit, egyik vagy másik szülő kontójára.

Előző, én vagyok a 70%-os akit lepontoztatok.

Én ugyan nem szóltam semmi rosszat rátok, csak feltettem egy egyszerű kérdést, hogy miért kell egy embert szülési életkor alapján megitélni. Erre kell harapni? Én úgy gondolom akinek nem inge ne vegye magára. Ha téged nem szülők tartanak, el és nem ingatag kapcsolatba szültél, akkor engedd el a füled mellett és kész.

De az azért felháboryító, hogy itt néhányan azzal takaróznak hogy bezzeg nekik nem kellett a kiélés, a bulik, a r.banckodás stb.....Hát kösz. Mert aki nem 20 évesen szül, az csak is ez miatt az okokból kifolyólag halogathatta ugye?

Nem kéne egymást bántani, és akkor nem lenne félreértés. Szüljön mindenki akkor mikor: érzelmileg kész rá, van hova, van kinek. Ez meg mindenkinek máskor jön el, kinek hamarabb kinek később.

"Igen, ez a jellemző sajnos, aki fiatalon ismerkedik meg a párjával azok válnak el általában 30-35 éves korukra."

Akik meg később ismerkednek meg, azok később válnak el, de ugyanúgy általában kb. 5-10 évig házasok.

Na ez pont ugyanolyan hülye általánosítás volt, mint a tiéd :D Nem csak a fiatalon házasodók válnak el gyakran, hanem általánosságban jellemző, hogy a házasságok gyakran végződnek válással az utóbbi 30-40 évben.

Rengeteg negyvenes házaspárt ismerek, akik épp válófélben vannak, 5-10 év körüli gyerekekkel. Miben más, mintha huszonévesen vállalnak gyereket, és 30 évesen válnak el?

Amúgy azt is írtad, megnéznéd, 10 év távlatában ki hogy látja a mostani döntését. Na, én pont tíz év távlatából írtam :D Érdemes lenne megkeresni tíz évvel ezelőtti hasonló kérdést, ahova akkor, 20 évesen írtam, de szerintem az akkor válaszolók már úgyse látogatják az oldalt, úgyhogy kár lenne oda megírni, hogy tíz évvel később mit hogy látok :)

Az én osztálytársaim közül többen is vannak, akiknek két gyerekük is van már. Ők soha nem akartak elmenni innen, nem tanultak tovább, elfogadták a szülői örökséget, szültek, nevelnek. Én nem tudnám elképzelni, hogy ezen a vidéken éljem le az életemet, abba meg belegondolni is borzasztó, hogy leendő gyerekeimnek ne tudjak egy kulturált, lehetőségekkel teli környezetet nyújtani. Amellett nekem sok olyan tervem volt, amit mindenképp szerettem volna megvalósítani (külföldön tanulni, dolgozni, stb), és amit gyerekkel már nem vállalnék.

Mások az igényeink, ennyiről van szó csak.

30-as válaszoló, teljes mértékben igazad van!

Negatív, pozítív KIVÉTELEK mindig vannak mind a 20as meg a 30as 40es korosztályban.

DE! A fiatalon szülőkről 22-23éveseknél MINDIG azt gondolják, h a szülők nyakára szülnek. Else tudják képzelni, h vannak olyanok akik 4-5éve dolgoznak, és félre tudnak rakni pénzt stb. ha valaki ilyet mer írni azt rögtön lehurrogják, mert nehezen tudják realizálni.

Ami a 10 év távlatot illeti: nekem felnőtt, már dolgozó gyerekem is van, a legkisebb is lassan egyetemre kerül.:-) Ha még egyszer kezdeném, ugyanígy csinálnám, max pár évvel korábban szülném a harmadikat. Akkor, amikor a 30-as kolléganőim még csak tervezgették a babát, vagy épp gyeden voltak, mi a családdal és kettecskén is bejártuk a világot, sínen volt a karrierünk, 1-2 év múlva pedig kirepül mindegyik, nem küszködünk iskolaválasztással, különórákkal, pályaválasztással, és még mindig elég fiatalok leszünk ahhoz (és a pénzünk is meglesz rá), hogy élvezzük az életet. Ez az én szemléletem, nyilván nem az egyedül üdvözítő megoldás, minenki saját maga tudja, hogy neki mi fekszik jobban. Nagycsaládban nőttem fel, akárcsak a férjem, nem volt újdonság a másokért való felelősségvállalás, mindketten érettek voltunk már fiatalon a családalapításra.

"Én nem tudnám elképzelni, hogy ezen a vidéken éljem le az életemet, abba meg belegondolni is borzasztó, hogy leendő gyerekeimnek ne tudjak egy kulturált, lehetőségekkel teli környezetet nyújtani. "

Aki itthon nem tud a gyerekének lehetőségeket nyújtani, annak külföldön, tányérmosogatásból sem fog menni.:D

29 év távlatából szabad írni véleményt?

Majdnem szültem 22 évesen, csak az a baba sajnos nem maradt meg. Szültem utána 25, 33 és közel 37 évesen.

Van összehasonlítási alapom: a utolsót már sokkal nehezebben bírtam mint a legelsőt; terhesség alatt is és utána is. Most már nem, mert már a legkisebb is nagy. Nálam speciel komolyan előnyként jelentkezik, hogy nincs akkora generációs szakadék a gyerekeim és közöttem, ezért jobban megtaláljuk a közös hangot, még a kicsivel is, mert az idősebb testvérek miatt úgymond szinten vagyok tartva, követem a kamaszok életét folyamatosan. Amikor egy 40-45 évesen szülő nő 60-65 évesen próbál szót érteni a kamasz gyerekével, az bizony sokszor kudarcélmény lesz, annyira más volt a a szülők kamaszkorában a környezet mint a mai.

Az első előtt már 3 évet ledolgoztam, mire a fiam megszületett, már 5 éves munkaviszonyom volt.

Jövőre lesz 30 éve, hogy együtt vagyunk az apjukkal (amúgy nem vagyunk házasok). Nem készülünk szétmenni.

Tavaly szereztem diplomát, mert akkor volt rá lehetőségem és igényem. Nem értem ezt a "hülyeséget", hogy 22 évesen egyetemre/főiskolára KELL járni? Ki kötelez rá?

A konkrét, általános véleményem pedig az egész témáról: mindenkinek teljesen a magánügye, hogy mikor vállal gyereket, alapít családot, netán egyedülálló marad. Az életét mindenki maga tervezi meg (jó esetben), senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki 18 évesen már késznek érzi magát az anyaságra, más meg 40 évesen sem. Van ismerősöm, barátom, aki nem vállalt gyereket, van aki későn szült, van aki közvetlenül érettségi után, olyat is ismerek, aki már terhesen ment érettségire. Soha, egyiktől sem kérdeztem, hogy miért nem csinálta másképp, mert NINCS HOZZÁ KÖZÖM. Ő élete. Pláne nem kérdezgettem volna vadidegen embereket arról, hogy mit gondolnak arról, hogy vannak ilyen emberek? Ez annyira a privát szférát érintő kérdés, hogy szerintem teljesen fölösleges. Válaszolni meg pont azért válaszoltam, hátha el lehetne érni, hogy ne kérdezgesse már meg ezt havonta valaki. Minek vitát szítani (ugyanis mindig az a vége, ahogy tapasztalom)? Ez pont egy olyan jellegű kérdés, amire nem lehet "hasznos" vagy "nem hasznos" választ adni, mivel minden ember más, mindenkinek mások a preferenciái és senkinek nincs joga eldönteni, hogy hány éves korban szüljenek a nők. Tudományos ajánlás van, de az sem kötelező érvényű, pedig kicsit talán komolyabb kutatásokon alapul mint valakinek a szubjektív véleménye. Jól is néznénk ki, ha meghatároznák, hogy kinek mikor KELL iskolába járni, családot alapítani, gyereket szülni!

Nem lehetne elfogadni végre, hogy mások vagyunk? Nincs két egyforma ember. Szerencsére. Ugyanis qrva unalmas lenne a világ.

Csak a kérdésre válaszolok: hivatalos statisztikák szerint a gyermekvállalási kor jelentősen kitolódott az elmúlt évtizedekben. Jelenleg ÁTLAGOSAN a húszas éveik végén szülik a nők az első gyermeküket. (Az átlagban pedig benne vannak a tizenéves korban szülők, meg a negyvenes éveikben szülők is.) Ha az összes gyermek születését nézzük, nem csak az elsőét, akkor pedig 30 év körül van az átlag.

Tehát amit a környezetedben tapasztalsz, az abszolút nem egyezik meg az általános tendenciákkal, bár szerintem ha alaposabban megvizsgálnád, és az ÖSSZES huszonéves ismerősöd helyzetét néznéd, akkor szerintem magad is rájönnél, hogy elenyésző kisebbségben vannak azok, akik húszas éveik elején vállalnak gyermeket.