3 és fél hónapos babám nagyon anyás. Ez persze nembaj, de nemtudom senkinek odaadni hogy vigyázzon rá, vagy ilyesmi. Voltatok már hasonló helyzetben?

Mi is próbáltuk szoktatni más ölébe, több-kevesebb sikerrel, dehát ugye pisilni, zuhanyozni kell az anyukáknak is, az evésről nem is beszélve. Apa vette át általában néhány percre, aztán picit próbáltuk növelni az időt. Mikor már apa elfogadott személy lett számára, jött a nagyi, ugyanilyen módszerrel. ne adjátok fel, és meg fogja szokni, hogy néha más kezében is van. Kitartás, nem lesz mindig így:D

Még nagyon kicsi, még ez normális. Majd lesz ez másképp is. Légy türelemmel. Mire iskolás lesz, oda sem jön már.

Rakd a kiságyba. Néha rábízhatod valakire, persze, sírni fog, de abba fogja hagyni, te meg sietsz majd haza.Inkább,AMIKOR alszik, akkor bízd valakire! Miért van kézben?

A lényeg,hogy soha ne hagyd sírni.Ő tudja és éreztetni fogja veled,mikor jön el az idő,de próbáld valakinek odaadni a te pólódban,h érezze az illatodat.

Vannak gyerekek, akiket hosszasan szoktatni kell. Ha van olyan személy, akire szeretnéd időről időre rábízni, akkor próbáld hozzászoktatni a picit. Ne add rögtön kézbe, lehet, hogy napokig csak távolabbról barátkoznak.

1. vagyok. Az már tök jó, hogy apánál elvan. Járjon csak a nagyi is hozzátok, beszéljen neki sokat, és egyszercsak el fogja fogadni őt is. Próbálj akkor kimozdulni, mikor alszik. Nem lesz semmi baj. Az én kislányom pölö volt hogy csak ölben volt nyugiban, különben kiakadt. Ja, és én nem hagytam sírni...sok sikert!

Szia, megértelek, az enyém is 3,5 hónapos, és ugyanaz a sztori-nagyon anyás, teljesen kisajátít- de olyan aranyos is egyben (kis zsarnok...).Én még nem adtam fel, lelkiismeretesen viszem a szüleimhez, ha a férjem itthon van foglalkozik vele, altatja, remélem kicsit majd változik, még olyan piciri, megértem hogy nagy-nagy szüksége van rám.