Szerintetek miert viszonyul ilyen furcsan a ferjem a kis babankhoz?

Az a helyzet, hogy neked hónapjaid voltak a kötődésre, még a születés előtt - neki meg csak a születéssel kezdődött mindez. Lehet, hogy pár hónap múlva már ő is másképp fog viselkedni.

Ne erőltesd, hanem szépen, lassan próbáld őt bevonni.

Ez nagyon sok férfi így szokta csinálni.

A tapasztalat az, hogy akkor szokott ez változni, amikor már beszélni kezd a gyerek, és megértik egymást.

De persze nem kell addig várni: már előtte is elég jól lehet mutogatni, és már az is elég.

Mondom: szépen, fokozatosan.

Szerintem ez nem normális viselkedés.

Fura, h egy tervezett, várt babával így viselkedik. Mert az még nem gáz, h nem pelenkázza hiszen sok férfi undorítónak találja, de, h nem fürdeti vagy egyáltalán nem foglalkoztatja az nekem fura. Vagy ha sír nem akar rajta segíteni.

Az én férjem tipikus A FÉRFI tipus, a minden ható... :) Ha mentünk boltba haza felé tuti, h én cipekedtem (ha szóltam neki akkor természetesesen elvette a szatyrokat)

De amikor úgy éreztük, h jöhet a baba és kiderült, h várandós vagyok, fordult a kocka sokat segít és attól a naptól kezdve minden este!! mesét olvas a pocakomnak és beszél hozzá, simogatja. érdekes módon a kislányunk ahogy beszél hozzá az apja rögtön mocorog és rúgdos. 28hetesek vagyunk.

A férjemmel olyankor madarat lehetne fogatni. Már most mondogajta nekem, h ha megszületik a picikénk és úgy érzem, h elhanyagol akkor feltétlenül szóljak nem akarja, h úgy érezzem, mert mind a ketten foltosak vagyunk számára "az életét jelenjtük neki"..

Na most ezeket a dolgokat még az anyjának se mondom el, mert úgyse hinnék el.:)

A férjem apja nem nagyon foglalkozott vele és a tesvérével, viszont tiszteli az apját.

Annyi kérdésem lenne kedves kérdező, h a másik gyerekével foglalkozik? A leírtad alapján nem hinném. :( biztos, h akarta a picit? Vagy csak azért adta be a derekát "mondván akkor nem nyagatja az asszony"?

A picikéd, h viszonyul az apjához?

Kitartást neked és remélem a férjednek megjön az esze, mert ez így nem jó. Se neked se a picikédnek. Hosszú távon meg nem.is fog működni

Fürdetésben segít legalább?

Szerintem a legtöbb férfi amúgy sajnos ilyen - azt hiszik hogy a nő dolga minden a gyerek körül...

Az én férjem is hasonló de ő legalább szokott segiteni a fürdetésben meg sokat szeretgeti a lányunkat. Viszont minden mást én csinálok. Én pelenkázom, altatom, nyugtatom és persze én vagyok vele egész nap mivel a férjem dolgozik. De én szoktam többnyire ugrani a gyerekhez mindig. Na de hát mondja férjem: - nekem ez a dolgom meg hogy meg legyen főzve és rend legyen...ő meg jár dolgozni ugyebár.

Van amikor a gyerek sír és én ugye rögtön ugrok mert pl. a férjem nem birja elviselni...nekem meg van ugyebár türelmem. Büfiztetést is én csinálom. Nekünk első gyerek és most 5 hónapos egyébként.