Akinél nagyobb a korkülönbség a két gyerek között (8-9év), hogy fogadta a nagyobb azt, hogy testvére érkezik?

Igaz nálunk 7 év van "csak". Imádják egymást, pedig a nagy fiú, a kicsi lány. A fiam mindig is szeretett volna testvért, úgyhogy nem ért meglepetésként a rajongása. :)

Igaz, volt az elején féltékenység a nagy részéről, hogy mindenki csak a kicsire kíváncsi, meg mindenki csak azt mondja, hogy milyen cuki... De ez gyorsan lecsengett, mert éreztettem vele, hogy ő is fontos, csináltunk sokszor anya-fia programot, pont kezdte a sulit, miután a húga megszületett, de így is tudtam vele foglalkozni (kitűnő is lett). Mindig meg akarta fogni, simogatta, mikor pici volt, most is állandóan hurcolja magával, tolja a babakocsit. Bár néha, ha a kicsi elveszi az autóit, akkor tud mérges lenni, de hát ez szerintem kis korkülönbségnél is így van.

Most a hugi féltékeny, ha ölelkezünk, vagy puszit adok a tesónak, akkor jön oda és löki el. 1 éves. De ha nincs itthon, akkor keresi.

Szeretik egymást, mi is őket.

Nálunk én vagyok a legidősebb, 6-9-10 év van a tesókhoz képest. A legnagyobbnál még rácsodálkoztam gyerekmódra, hogy baba a pocakban, a kicsiknél emlékeim szerint már nem lepődtem meg annyira. Valahogy csak úgy tudomásul vettem, hogy oké, plusz gyerek, 9-10 évesen már nem hatott meg annyira a dolog. Mármint, annyira más figyelmet igényel egy kiskamasz meg egy baba, hogy nem volt ok ilyen féltékenységre vagy hasonlókra, ami kisebb tesóknál szokott lenni.

Arra emlékszem, hogy amíg pöttömök voltak, nem sokat tudtam velük kezdeni, oké, ott van, sír, meg büdös, de nem sok hasznos tulajdonsága van. :D

Totyogós kortól (főleg mikor elkezdtek szobatiszták lenni, és nem lengett be mindent, ha tele lett a pelus :D) már imádtam őket, ők voltak az én cuki pici hugicáim.

A korkülönbség miatt olyan nagyon szoros kapcsolat nem volt köztünk gyerekként - bár ebben talán a nagyobbik húgom is közre játszik, ő már "felnőttebb" volt, sokszor tudtunk külön játszani, ami a kicsiknek még nem volt való. Felnőtt fejjel is a nagyobbik húgommal van a legszorosabb kapcsolatom, a két kamasz (16-17 évesek most) nagyon más világ, mint én. Szeretjük egymást meg minden, de inkább úgy, mint egy nagynénit mondjuk, puszi-puszi, de elvannak a maguk világában.