Második terhességénél más is érzett hasonlóan?

Én most első terhességemnél is így vagyok vele. Az elején nagyon lelkes voltam, folyton babás dolgokról olvasgattam, aztán elmúlt a nagy lelkesedés. Szerintem ez teljesen normális, csak arról van szó, hogy változás most az elkövetkező hónapokban nem igazán lesz, addig meg törődöm a jelenlegi problémákkal. Persze eljárok a vizsgálatokra, néha kicsit olvasgatok, meg örültem, amikor először megmozdult, de amúgy nem vagyok az a típus, aki folyton csak a babára tud gondolni és pánikrohamot kap, mert valaki macskasimogatás után kézmosás nélkül hozzáért.

Bennem meg volt az öröm mindkét terhességtől, de tény, hogy az elsőnél nagyobb volt a szenzáció. Olyan szakaszok persze mindkettőnél voltak, amikor még nem éreztem, vagy épp nem mozgott, vagy elmélyedtem valamiben... és akkor "lefelejtettem", sőt persze olyan is volt, amikor rosszul voltam épp valamivel, hogy az eufória "enyhén" háttérbe szorult :) Másodszorra nekem is jártak olyan aggódó és bűntudatos gondolatok az eszemben, hogy akkora szerelem már nem lehet, mint az elsővel, és hogy mi lesz egyes számú "anyaadagjával", és ez nem lesz igazságos kettes számúval... De egyrészt igazából az elsővel sem rögtön első látásra lett az igazi, hanem valahogy fokozatosan, ahogy megismertem, mélyült el igazán, hogy ne csak ösztönből, hanem aggyal, önmagáért is szeressem. Most meg már biztosan tudom, hogy a szeretet attól csak több lesz, ha többfelé osztják :)

Szia.Én is most vàrom a màsodik gyerekemet 30 hkm.És sokkszor elfelejtem,h terhes vagyok,nem olvasgatok nem vàsàrolgatok.Az elsőnél aggodos voltam,végig idegeskedtem a terhességet.Most teljesen nyugodt vagyok.Kisfiamat miota megszültem ö az életem a szerelmem,imàdok vele lenni.Most a màsodik pocaklakó is kisfiú és félek,h nem lesz az az érzés,mint az elsőnél.

A hormonok zavarnak be. Mindkettőt ugyanúgy szeretni fogod, hidd el.

Nekem is ugyanez volt. Ugyanúgy fogod szeretni.