Hogyan kezelnétek azt hogyha kismama ismerősötök hónapok óta üzenetekben, telefonon folyamatosan panaszkodna a kibírhatatlan kismamaságáról?

Gondolom elég közeli ismerős lehet, ha veled osztja meg a problémáit.

Ha jó barát, elmondanám neki ( kedvesen) h értem én h rossz oldala is van, de biztosan több a jó!

És h jó lenne ha másról is lehetne vele beszélgetni, nem csak erről, mert ez a téma nem igazán izgat.

Ha csak ismerős, akkor nem veszem fel, nem írok vissza...

Csak veszi a lapot

Ha segíteni szeretnél rajta, vedd meg neki Eleanor H. Porter Az öröm játéka örök című könyvét, hátha hat rá. (Szerintem baromi jó könyv, aki ennek hatására nem gondolkodik el azon, hogyan kellene gondolkodnia a világról, az tényleg menthetetlen.)

Ha azt szeretnéd, hogy neked ne nyavalyogjon többet, hívd fel rá a figyelmét, hogy a gyereke megszületése után sokkal több gondja-baja lesz, mint most. :)