Hogyan lehetnék így jó anya?

Egyáltalán nem biztos, hogy anyád miatt vagy depressziós, vagy szorongó, ez inkább alkati dolog, tapasztalatból tudom. Nem biztos, hogy jó ha anyádra kened az egészet, mert pont emiatt szorongsz a gyerekvállalástol, pedig valószínűleg teljesen jó anya lennél. Szerintem fordulj szakemberhez, segíteni fog, hogy ne anyádhoz hasonlitsd magad.

Ja és még valami, nekem a szülés súlyosbította a szorongásomat, értsd teljesen kész vagyok egész nap, a babám pedig a megtestesült nyugalom, abszolút nem zavarja, hogy anyukája ideges.

Amiket átéltél anyáddal, ezen időszak alatt, ebből már tudod, milyen anya nem

Akarsz lenni! Nyugi! Jó anya leszel!

Én első gyermekünket várom, és szintén nem példaértékű anyukám viselkedése. Én egész egyszerűen nem vonok párhuzamot. Anyámmal megszakítottam a kapcsolatot. Rossz példának jó, de másra nem. Viszont vannak körülöttem példa értékű anyukák, akiktől kérdezhetek, elleshetek ezt azt :) Tudom, itt divat szidni a védőnőt, de nekem például nagyon tündéri védőnőm van, tőle is bármit megkérdezhetek.

Emellett pedig itt van a férjem is, aki nagyon várja a fiunkat. Egy gyermeknek nem feltétlenül egy megbízható nagymama kell, hanem egy nyugodt és kiegyensúlyozott anya és apa.

Szerintem ezen korai még agyalnod. Hidd el, ha eljuttok odáig, akkor nem fogsz anyukádon kattogni. A gyermek egy csoda 😊 Ha szeretitek egymást a férjeddel, alig várjátok majd, hogy megszülessen. Arról nem is beszélve, hogy végre megadatik neked az a szülő-gyermek kapcsolat, ami gyerekként sajnos nem. Csak most Te leszel a másik oldalon.

Arra nem gondoltál még, hogy a pszichológussal ezt is átbeszéld? Sokkal több értelme lenne, mint itt kérdezősködni.

Addig nem vállalnék gyereket a helyedben, míg ezen túl nem jutok (a szorongáson, depresszión, bizonytalanságon)...

Én anyám se volt jó anya.. Nekem sokat segített a pszichológusom és az, h eldöntöttem, h jobb anya leszek mint anyám.

Plusz én azt csináltam még pár évvel ezelött, (mielött megszületett a kislányunk) h leírtam egy kis füzetbe, egy fogadalmat, ami arról szól röviden és tömören, h a gyerekemnek a csillagot is lehoznám. Ez is sokat segített. Kitartást neked!

Egyetemen hallgattam gyereknevelést és pszichológiát is, ahol csak tovább erősítettek abban a hitemben hogy a szüleim kb. mindent rosszul csináltak amit csak lehetett. Egy ilyen órán hangzott el az is hogy nem elég azt tudni hogy milyenek nem akarunk lenni, hanem azt is kell tudni hogy milyenek igen és nyilván a gyakorlati részét is át kell gondolni. Például nem elég csak annyi hogy én nem leszek rossz anya, hanem jó leszek, hanem például nem fogom verni a gyerekem, helyette mondjuk mindig leállítom és beszélgetek vele arról hogy miért nem helyes amit csinál stb.

Azt tanultuk hogy a látott minta jön elő vészhelyzetben a legkönnyebben. Például a gyerek kiszalad az úttestre, akkor akit ilyenkor jól felpofoztak az könnyebben teszi ugyanezt, mint mások. Azért nehéz ilyenkor másként cselekedni mert egyszerűen nincs kész B terve az embereknek. Ezért segít ha ezeket előre átgondolod, akár le is írhatod. Én ezt fogom tenni.