Kiút a depresszióból?

Depressziós vagyok, a terhességem előtt kezdődött, de úgy éreztem akkor “ki jutottam” belőle, ám a terhesség alatt visszajött . Egyedül vártam a gyerekem és most is egyedül nevelem. Az apja csak jatszadozott velem, én szerettem. Most a gyerekunkel is jatszadozik néha keresi aztán hetekig semmi.

Úgy érzem egyre mélyebbre süllyedek, élni sincs kedvem, legszívesebben csak feküdnék és sirnek, de közben tudom hogy a lányom nem ezt érdemli. Sokszor nincs hozza türelmem, kiabalok vele amit nagyon bánok de abban a pillanatban nem tudok uralkodni magamon. Nem az apja hiánya az ok. Már nem érzek iránta úgy, kinyílt a szemem, csupán a helyzet, hogy milyen lett az eletem. Imádom a lányom, a legjobbat akarom neki. Nem tudom hogy egy idegennek el tudnám e mondani a problémamat, ismerősökkel pedig nem tudom erről beszélni, nem hiszem hogy erdekli őket.. Ez nem mehet így tovább. Volt valaki hasonló helyzetben?