Húszas éveitek végén járó gyerektelenek! Hogyan élitek meg az örökös szekálást? Számít-e nektek, hogy milyen anyagi helyzetbe vállatok gyereket?

A főnökömnek 3 gyereke van. Gyakorlatilag milliomos, tehát nem volt gond őket felnevelni, állandóan utazgatnak, mindegyikőjüknek drága hobbi (versenybicikli, motor, lovaglás, snowbord, ilyenek). Az én fizum 4 órában kb 60ezer egy hónapban. Van pofája megkérdezni miért nem akarunk még gyereket a párommal, mikor mondom, hogy kicsit jobb anyagi helyzetre és egzisztenciára gyúrunk meg előadja, hogy úgysem lesz sose elég nekünk és kicsúszok az időből (27! vagyok). Mikor mondtam, hogy ha maradnak ilyenek az anyagiak, akkor nem lesz gyerek, akár egyáltalán, de ha lesz is egy lesz, egyenesen nekem esett, hogy az ilyen nők miatt fogy a magyar... Hozzá tartozik, hogy Msc-vel végzek tavasszal. Suli mellett (nappalis) dolgozom, de ha nem suliznék, akkor is csak 4 órában alkalmazna, nyilván amint végzek húzok innen. De akkor sem fogok az első évben gyereket vállalni! Miért kell azt lenézni, aki tudatosan vállal gyereket? Ha egyet, akkor egyet, ha ennyi fér bele! Igenis, én jómódban szeretnék élni, és ezt nem kívánom feladni azért, hogy "szaporodjon a magyar". Mi ez már, hogy mindenki bele akar ugatni ebbe? Minden párommal kapartunk össze eddig, szerencsések vagyunk, mert jól haladunk, de nem is kívánjuk lejjebb adni. Nem arról van szó, hogy lenézem, aki szerényen él, mert az én és az ő családja is szerényen élt, de mi köze bárkinek ahhoz, hogy hogyan alakítom az életem? Ez a fogy a magyar duma meg végképp kiakaszt. Mikor jönnek már rá az emberek, hogy előtakarékoskodni kell, nem az utódnemzedékre lőcsölni a terheket? Kiborítanak ezek a dumák. Mikor lesz már ennek a sötétségnek vége?