Miért van az állandó harc a gyerekesek és a gyerektelenek között? Miért nem tudják elfogadni, hogy egy nő gyerek nélkül is lehet boldog és élhet teljes életet?

Én a gyermektelen táborba tartozom, de azért vigyázzunk a szavakkal kérem, mert az sem igaz, hogy szülni mindenki tud. Sajnos egyre több a meddő nő, ezen kívül abszolút nem veszélytelen. Tehát én nem állítanám, hogy nem teljesítmény, viszont engem is sokszor az ősanyák támadása zavar. Bármit érek el az életben, mindig az a kérdés, hogy "és baba mikor lesz?", "miért nem lesz?", "mit akarsz így kezdeni magaddal?" "pedig ez az élet értelme".stb Pedig nekem igen is számít amit eddig elértem, de ezzel szinte a földbe döngölnek egyesek.

Az is hozzájátszik a dologhoz, hogy az anyukák nem mindig olyan felhőtlenül boldogok, mint amit mutatni próbálnak kifelé. Egy idő után igen is zavarja őket, hogy nem tudnak magukkal törődni, és ez zavarja őket, hogy van aki önző módon önmagát választotta. Csak közben nem tudják kiket sértenek meg, mert mint írtam az elején, nem mindenki önszántából választja a gyermektelenséget, sokszor csak belenyugszik és nem akar beszélni róla. Egy idő után magának is azt hazudja, hogy nem is akar, ezáltal a külvilágnak is. Én pl. már sok kudarcon estem át amikről már nem beszélek, ezért nagyon fájó, ha ezt firtatják.

Ez általánosítás. Vannak, akik nem tudják elfogadni, de hogy állandó harc lenne, azt nem hiszem.

Nekem 2 gyerekem van, és van gyerektelen barátnőm, sőt a testvéremék sem terveznek gyereket.

Semmi nagy dráma nincs egyiküknél sem ebből. Persze, van aki osztja az észt, de nem annyian, hogy vitát kellene belőle itt nyitni.

Tapasztalatom amúgy azt mutatja, hogy aki boldog gyerek nélkül, az nem hangoztatja ezt, aki pedig állandóan arról papol, hogy gyerek nélkül milyen szupi az élete, az csak saját magát győzködi.

Szerintem azok mondják folyton ezt,hogy "mit kezdesz magaddal",akiknek nincs semmi hobbijuk.

Én sosem értettem az embereknek mi öröme van egy gyerekben.

Mikor ilyen családi filmeket néztem,akkor elnevettem rajta,de max ennyi.Nem kellene a vele járó nyűgök.

Én is szeretek sportolni,filmezni,stb..

Ha egyszer megunom ezt az életet,mondjuk 50 évesen(hamarabb nem hiszem),és a helyzetem megengedi,akkor kiveszek egy kamasz gyereket az árvaházból,azok úgy sem kellenek senkinek.

27/F