Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Miért kellene a különélést...

Miért kellene a különélést erőltetni, ha a gyerekünk kedvéért, tudunk együtt élni? (hosszú lesz)

Figyelt kérdés

Volt egy kérdésem, és kicsit elterelődött az iránya.

Engem meglepett, hogy ennyire mozdítanának a jelenlegi helyzetemből.


Leírom a jelenlegi helyzetet (papírunk is van a dologról így csak közös megegyezéssel, vagy pereskedéssel változtathatunk rajta, ügyvédek előtt írtuk, a megjelölt időintervallum egy év, utána újratárgyaljuk, írjuk)


Egy fedél alatt lakunk, ami az apa tulajdona. Nekem nincs saját lakásom, önerőre gyűjtök. A kicsit felváltva visszük bölcsibe, rokonokhoz kirándulni etc. Mind a ketten más más városban dolgozunk, így ingázunk, de ezzel együtt is nagyjából ugyanannyi időt töltünk a kicsivel. Ő nem fizet gyerektartást, én nem fizetek a lakásra, így tudok félretenni, nem más zsebét gyarapítom.

A párkapcsolati dolgokat lerendezzük ahogy akarjuk, tudjuk. A lakásba nem hozunk fel ilyen kapcsolatot, nem tudom hogy neki van e nem e, nem szoktam kérdezni. Nekem komolyabb nem volt/ lesz még egy ideig, nem nem azért mert még szeretném az apját, időm és energiám, no meg kedvem sincs sok hozzá.

Ő nem rakhat ki engem, én nem költözhetek el a gyerkőccel.

Nem szoktunk veszekedni, ez a felállás is csak azért működik, mert képesek voltunk felnőttként félretenni a személyes sértettségünket.


Tehát összegezve, a kicsi nyer, mert látja mind két szülőjét, és a megszokott szeretetteljes környezetében van.

Az apja nyer, mert mindennap látja a gyerekét, nem kell gyerektartást fizetnie, nem kell egyedül megoldania mindent a picivel kapcsolatban mert itt vagyok, számíthat rám.

Én nyerek mert, mindennap velem van a kicsi, nem kell se gyerektartást se albérleti díjat fizetnem, nem kell mindennel egyedül megbirkóznom mert az apja segít.


És erre itt mindenki azzal reagált hogy költözzek el.

Mit is nyernék vele, akár én akár a kicsi?


Első körben nem is biztos hogy nyernék,

ha elköltözök mielőtt pereskednék, akkor azzal indulok hogy minden előzetes indok, közlés nélkül, felrúgtam egy érvényes megállapodást amire én is ahogyan az apja is köteleztem magam. Felelőtlenül elszakítottam a gyerkőcöt az apjától, a megszokott otthonától, a bölcsődéjétől (a bölcsőde nem kötelező, az sem biztos hogy az új lakhelyen felveszik őt (létszám függő), akkor pedig hogyan oldom meg hogy dolgozzak?), nem biztosított hogy ugyanúgy mindennap láthassa, ha bekopog az új lakhelyünkre az apja akár rendőr mellet, hogy hazavinné a kicsit nem mondhatnám azt hogy nem. A kicsi lakcímét, csak az ő hozzájárulásával változtathatom meg (igen kell az aláírása), ameddig nincs kimondva az hogy az én felügyeletem alatt van. Az apja el tudja látni, tud gondoskodni róla. Saját lakása van, oda vittük haza a kórházból a törpét, oké a műszakját át kérne kérnie, de ha azt meg tudja oldani semmi nem szólna ellene. Lehet jönni azzal hogy de én vagyok az anyja, de addig amíg érzelmi és anyagi biztonságot tud nyújtani a kicsinek, ezt pont nem fog senkit érdekelni.


A gyerekünk kiegyensúlyozott, nagyon barátságos, közvetlen természete van, nincs lemaradva semmivel, tényleg semmi jele se itthon se a bölcsődéjében annak hogy megviselné őt a jelenlegi helyzet. De ez sokban múlik rajtunk, hiszen törődünk a gyerekünkkel, nem veszekszünk egymással, nem hordunk fel idegeneket, nem teremtünk kényes kellemetlen helyzeteket.

Persze ez nem fog örökké tartani. Nyilván egy idő után elköltözök, de akkor is olyan távolságban gondolkozunk (igen az apját is foglalkoztatja ez a kérdés) ami a kicsinek átjárható kettőnk között, mert mind a kettőnkhöz joga van. És mind a ketten szeretnénk is ott lenni neki. Szeretnénk ha ez úgy zajlana hogy ő is amennyire lehet megértse ezt. Hiszen később ez fontos tapasztalat lesz. Az hogy igen, ha két ember nem szereti egymást akkor nem kell egy párnak lenniük, de ha van egy gyerekük aki fontos nekik akkor igenis lehet és fontos olyan kompromisszumokat kötni amik mindhármójuknak elfogadható.


Amúgy kedvencem az volt hogy nem tudnék saját lábra állni, nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben tehát anyagilag, az albérlet ára miatt bőven járna lemondással, de megoldható lenne, csak nem gondolom azt hogy a gyereknevelés csak az én kiváltságom/keresztem (ki hogy éli meg) és ebből kirekeszthetem az apját.

Lehet hogy megint meg fogok lepődni a válaszokon, de én tényleg szerencsésnek gondolom ezt, mert hány gyerek, anya, apa tudja elmondani azt hogy egy szakítás után így együtt tud működni? Le is léphetett volna, élhetné az életét kötetlenül, anyagilag meg se rendítette volna az hogy gyerektartást kell fizetnie..


2018. márc. 4. 06:53
1 2 3
 1/29 anonim ***** válasza:
41%
Mintha leírtál volna egy 20-30 éves házasságot....
2018. márc. 4. 06:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/29 anonim ***** válasza:
29%

a kicsi nyer, mert látja mind két szülőjét, és a megszokott szeretetteljes környezetében van


Nem. Ha abban lenne, nem gyűjtenél lakásra.

2018. márc. 4. 07:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/29 A kérdező kommentje:

Nem 20 év csak 4 volt együtt, lassan az első külön.

Azért gyűjtök saját lakásra mert nyilván sem én sem ő nem akarja így leélni az életét. Mi egymás jövőjében tényleg csak a másik szülőként, nem pedig párként vagy bármi másként vagyunk ott.

Egy idő után biztosan lesz külön családunk is, de a gyerekünk egy közös metszet marad.

Nem akarok meg nem is vagyok szakember hogy bele tudjak menni, de én anno gyermekpszichológussal is átbeszéltem ezt, mert tényleg neki akartunk jót. Kényelmetlen persze albérletre költeni, de ha indokolt akkor nyilván megfizetném. Ha akkor az lett volna hogy nem tudunk együttműködni, folyamatosan súrlódnánk szurkálódnánk, akkor elköltöztem volna, mert akkor ez a helyzet nem lenne jó, nem lenne élhető.

2018. márc. 4. 07:21
 4/29 anonim ***** válasza:
57%
Nehéz volt még olvasni is...Ennyi szabály, ennyire szögletes élet... Nehéz lehet. Működik, de nekem egy boldogtalan életnek tűnik, én lennék annyira önző, hogy nem akarnék így élni hosszú-hosszú évekig. Persze érthető, hogy gyűjtögetsz, ez nekem azt mutatja, hogy készülsz a váltásra, tehát neked ez így nem felel meg sokáig. Ha megtudnátok állapodni, hogy különélésnél is gördülékenyen menjenek a dolgok, akkor szerintem mind a kettőtöknek jobb lenne az élete. Hogy ez menne-e, nem tudom, nektek kell tudni, de szívből remélem, hogy ez csak ideiglenes állapot az életetekben.
2018. márc. 4. 07:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/29 anonim ***** válasza:
45%
Erről beszélek. Ez nem szeretetteljes környezet, hanem üzleti kapcsolat.
2018. márc. 4. 07:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/29 anonim ***** válasza:
85%
Elsőre azt mondanám, hogy ez jó, de aztán végiggondolva... Te lakásra gyűjtesz, tehát egyszer elköltöztök! Akkor meg majd nem érti a kisgyerek, hogy miért, hiszen minden jó volt, még akkor is, ha ugyanúgy találkozik majd az apjával. Erre gondoltatok? Nem bántásként írom, csak esetleg gondoltatok már rá mit mondtok neki?
2018. márc. 4. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/29 anonim ***** válasza:
91%
Ha nektek ez megfelel es jol mukodik, akkor csinaljatok igy! De nem ertem mi is lenne a kerdesed? Mert annyira megmagyaraztad, h latszik te/ti igy latjatok helyesnek. Akkor meg miert erdekel masok velemenye?
2018. márc. 4. 07:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/29 anonim ***** válasza:
77%
Én azt nem értem, hogy ha te el döntötted, hogy ott fogsz lakni, akkor ki értelme a kérdésnek? Senkinek sem kell magyeazkodni, elj úgy ahogy neked jó..
2018. márc. 4. 07:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/29 A kérdező kommentje:

Elsőre soknak tűnhetnek a szabályok, de igazából csak azért vannak hogy biztonságos maradhasson, lásd ne legyen az hogy kitalálom hogy elköltözök a kicsivel, ő meg nem tehet semmit, vagy ő találja ki hogy menjek el mert van valakije. Ez a biztonság nem is miattunk fontos, hiszen anyagilag meg tudnánk oldani a független életet, de a kicsinek hogy magyaráznánk meg egy hirtelen változást?


Persze nagyon sokat gondolkozunk rajta hogy mit fogunk mondani, de valószínűleg az igazat, azt hogy ezt így láttuk jónak. Az első három év nagyon fontos, a többi is, de akkor már könnyebben bevonható, mielőtt elköltözünk előtte biztos hogy fogunk készülni rá, fogom neki mondani, mesélni az új helyről, meg azt is hangsúlyozzuk, hogy apa nem jön velünk, de nem fog elveszni, fel tudjuk hívni, át tud jönni hozzá etc.


Igazából a legnehezebb hinni a másikban, mert míg picik jobban megszoknák nem fájna annyira hogy ha az egyik szülő úgy dönt hogy lelép, de ha most kialakul hogy mindkettőnkre számíthat és az egyikünk mégis cserben hagyja az ahogy nő úgy fájna csak jobban neki.


Azért írtam ki a kérdést, mert amikor kérdeztem valamit és előjött ez a helyzet, eléggé úgy vélték hogy ez nem jó, és hogy nekem el kéne innen vinni a picit. Persze nem kell mások véleményére alapozva dönteni, de meglepett hogy ennyire máshogy látják.

2018. márc. 4. 07:43
 10/29 anonim ***** válasza:
78%

Én nem akarnám, hogy a gyerekem azt lássa, hogy az a normális, hogy anya apa nem puszilja egymást, nem simogatják meg egymás hátát vagy karját szeretetből, nem kedveskednek egymasnak, nem akarnak egymásnak mosolyt csalni az arcára.


Nem tudom, mennyi idős, mennyit fog fel ebből, de olyan 3 felé ki fog ütközni, hogy milyen példát látott kiskorában, mikor "át akarja venni a helyed".


Szerintem sem szeretetteljes környezet ez attól, hogy nem ölitek egymást. Ez egy rideg, távolságtartó környezet lehet. Gondolom nem alszotok egy ágyban, nem pusziljátok meg egymást, nem lát semmilyen intimebb, szeretetteljes pillanatot, ami amúgy férfi és nő között lenne.


Szerintem ez nem jó. Így tényleg nem fogja érezni, hogy valami megváltozott, nem fogja tudni összekapcsolni a változást a költözössél.


Ha egy éves kicsi, mindegy neki, ha már 2 év körül van, akkor viszont már figyel ilyesmire.


Én értem, hogy nektek így anyagilag kedvezőbb, de érzelmileg? Egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs semmi rossz érzésetek egymással szemben, nem okoz nehézsséget a ridegség a hétköznapok folyamán. Már abból érezni lehet, ahogy elköszönsz a másiktól..


Én a gyerek kora alapján döntenék, 2től felfelé már nem tartom jó ötletnek, egy apaimádó 3 éves kislányt elköltöztetni rémesen nehéz lehet..

2018. márc. 4. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!