Vannak itt olyan nők akik 0 munkatapasztalattal szültek gyereket? Elmesélnétek miért alakult így? Megbántátok?

Az én válaszom sem releváns, azért leírom. Az ilyen helyzet nem magától alakul. A többségnek valóban nincs semmilyen perspektívája, munkaundora (ahogy az 1-es írta) viszont van, inkább bevállal egy gyereket, minthogy elkezdje felépíteni saját magát.

És van az a nagyon kicsi százalék (tudom, itt a többség jár ebben a cipőben), akiknél valóban védekezés mellett jön össze a baba, és megtartják. Én ezekkel is vitatkozni szoktam, ugyanis azt vallom, nem kell még egy éhező száj. Majd szüljön akkor, ha el is tudja tartani.

19 és 21 évesen szültem. Nem volt munkaviszonyom. Saját házba szültem, igen, férjem teremtett meg mindent. Előre elterveztük, hogy fiatal anya leszek, közben csinálom a fősulit, mire az vége mehetek is dolgozni, és már van 2 gyerekem is. Szuperül működött minden. Most 27 vagyok, van egy 7 és egy 5,5 évesem. Már 4 éve folyamatos munkaviszonyom van.

Ha leírom az én történetemet itt mindíg leponzoznak. Folyamatosan kapom a támadásokat, hogy mert másnak a nyakára szültem meg az állam pénzére. Én ezt nem érzem így. A férjemmel közösen döntöttünk így, 1 forintot nem kértünk soha senkitől. Családit és gyest kaptam úgy mint mindenki más...

A párom 36 éves volt mikor született a babának. Én 18. Épp leérettségiztem és ezzel együtt lett egy szakmám. Neki volt saját háza, vállalkozása. Szerelemből vállaltunk babát mert nem akartunk sokat várni. Semmi munkaviszonyom nem volt, baba mellett tanultam még egy szakmát. Úgy terveztük hogy ha a fiúnak 3 éves lesz vissza megyek dolgozni de időközben újra várandós lettem. 2 éves volt a fiam amikor született az öccse. A pici decemberben töltötte a hármat így nem ment oviba csak majdnem négy évesen. Szeptemberben kezdte az ovit, júniusban született a kistesó. Most lesz egy éves a legkisebb, még szeretnénk majd egy babát.

A párom sosem érezte úgy hogy neki ez teher lenne, én volt hogy így éreztem de ő mindig megnyugtatott hogy neki ez öröm.

16 éves koromtól diákmunkáztam,heti 20,majd 18 èves koromtól heti 30 órában.

Ez ugye nem számított gyed szempontjából,csak azért írom,hogy nem egy lusta dög vagyok.

20 èvesen lettem(nem tervezetten)terhes,mèg tanultam.

A szüleim támogattak,a pàrom is.

Nem volt könnyű.

1,5 évesen ment bölcsibe,èn dolgozni.

Fèl èvvel kèsőbb vettünk saját lakást.

Remek gyerek,vagyis kamasz már.

Született 10 èvvel kèsőbb mèg egy közös gyerekünk.

Állandó munkaviszonyom volt mindvégig.

A kicsi pár hetes kora óta dolgozok dolgozók ugyanúgy.

kulfoldon elek a csaladommal. Nem fejeztem be a sulit, de 17 evesen mikor anyaek kijottek en egymagam tartottam fent magam, dolgoztam, suliba jartam. Miutan kijottem itt is jartam iskolaba, de mivel nem beszelem a nyelvet, az egyik tanar ramszallt igy ott hagytam a sulit.

19 eves vagyok 20 hetes terhes, DE jarok anyukammal takaritani hetente tobbszor is es segitek a haztartast vezetni. Szuleimmel lakunk, de paromnak van allando munkahelye. En egyaltalan nem banom, hogy igy alakult. Nagyon varjuk a picit.