Hogy reagáljak a következő helyzetben? Már kellemetlenül érintenek a barátnőm megjegyzései a gyerekeinkkel kapcsolatban!

21 hónapos fiam van, neki 2 éves lánya. Terhesen barátkoztunk össze, azóta együtt szervezzük a gyerkőcös programokat. A fejlődésükben mindig látszott a 3 hónap különbség, de ahogy telt az idő, a fiam egyre jobban lemaradt. Vagy az ő lánya húzott bele?! Nem tudom. Az én gyerekem pl. 18 hónaposan indult el, az övé 1 évesen. Az enyém még szopizik, az övé 3 hónapos koráig cicizett. Az enyém alig mond pár szót, azt is csak én értem, az övé már szinte mondatokban beszél, ismer színeket, számol, mondókákat mond :-S Én mindig dícsértem az övét, tényleg ügyes kislány, de az enyém sem buta!! Tudom, hogy értelmes, okos fiú, csak olyan kényelmes fajta. Csendes, nyugodt, mint az apja.

Mikor az övé elindult, sokszor utánozta az enyémet és négykézláb mászkált, ha együtt játszottak. Barátnőm leszidta, hogy nem szabad, szépen menjen :-S

Mostanában úgy mondja pár dolognak a nevét, ahogy az én fiam :-) Pl. motor -> dada. Barátnőm rászól, hogy fejezze már be ezt a beszédet, ne fejlődjön már vissza!

Kisfiam szeret forogni, rázni a fejét, ha együtt vannak, a kislány is csinálja, közben kacarásznak, erre az anyja rászól, hogy fejezze már be ezt a viselkedést, már nagylány, hogy lehet ilyen butaságokat játszani.

Megtanította a kislánynak, hogy mutassa meg a fiam hogy szokott cicizni, és sírni, mint egy csecsemő :-S És mutatja! Pedig soha nem szopizunk nyilvánosan, ritkán nyűgösködik a fiam a játékok során, nem tudom ezt is miért kellett így betanítani.

Ez pár példa, de minden napra jut egy kis megjegyzés és már besokalltam :-(

Sokszor bánt az, hogy az én gyerekem nincs dicsérgetve, csak cikizik. Nem hiszem, hogy meg tudnám beszélni ezeket az érzéseket vele, mert nem igazi barátnőm, inkább együtt babázunk, de azért jó fej, csak elég nagyképű az egész család!

Szerintetek?