Miért jó szülőnek lenni? Mit mondanátok valakinek, aki akaratlanul esett teherbe?

Én nem próbálnám rábeszélni.

Elmondanám miért jó, és miben változtat az életen, mik a "hátrányai", és döntse el ő, hogy akarja-e.

Nem mindegy a hozzáállás, nagyon sok múlik rajtad, hogy a pozitív vagy a negatív dolgokra koncentrálsz. Ugyanazt a kakis pelust kicserélheted öklendezve is, meg a babával játszva is.

De itt jön képbe, hogy mennyire tudsz élvezni egy nem tervezett anyaságot. Ha már így alakult, hozd ki belőle a maximumot.

Egy csoda az egész. A fogantatás maga is, az, hogy a semmiből, csak mert szeretitek egymást, ott lesz egy igazi, élő ember. Számomra ez a legnagyobb csoda az egészben. Aztán ahogy nő, mocorog, majd megszületik. És benne vagytok. Ki jobban, ki kevésbé, de ott vagy te és a szerelmed egy új kis élet arcán, személyiségében, kezében, még a lábujja is hasonlít valamelyikőtökre. Amíg pici és csak sírással kommunikál, nincs jobb érzés annál, mint mikor az ölelésedtől vagy a hangodtól megnyugszik. Aztán rádmosolyog. Elneveti magát azon, hogy bolondozol neki. Egy magateheteten kis csomagból pár hónap alatt közlekedő, gondolkodó, huncut kis emberke lesz. Feltétel nélkül szeret, és te is őt. Nincs ennél jobb dolog a világon.

Bocsi, ha nyálas, én 2 gyerekkel a négyünk kis rózsaszín buborékában így élem meg az anyaságot. Alig várom, hogy jöjjön a következő!

Semmit, mert a szülősé még akkor is tiszta szívás sokszor - főleg az elején, meg dackorszak, ilyesmi -, ha a nő-férfi AKARTA a gyereket.

Én annyit tudok, ha amíg nem érzem úgy, hogy igen, vágyom egy babára, és 100%-ig szeretném, addig aortusz, mert nem kívánom esetleg elcs.szni szerencsétlen életét.

Mert ugye mindenhonnan a boldog, cukormázas, rózsaszín "álom" folyik a capból, meg "anyai ösztön", hasonló bullshitek, csak épp a REALITÁSRÓL valahogyan elfeledkeznek.

Mint ahogyan azt sem említik, hogy a nem várt gyerekek nagyon kicsi része érzi, hogy szeretik, mert a szülő valójában csak "megtűri", ha már becsúszott.

4-es,rohadtul nyálas, és a terhességek kisrésze ilyen "álomszerű". :D

Hízol, vizesedsz, fáj, nem tudsz kakálni, hánysz, hánysz és megintcsak hánysz, fáj, a végén aludni sem lehet szinte. Szex vagy van vagy nincs, amire ha a férjed gyerekes, megcsal, zsarol, stb.

A kisbaba ordít, alvás nulla, stresszel a szoptatással a védőnő, az anyád, az anyós, és a legszebb, ha a férjed rájön, hogy ő "fiatal" :D, és lelép a francba.

Ha akarsz gyereket, akkor is marha gáz az egész, ezernyi buktatóval :).

Persze, attól van szépsége is, bőven, de rengeteg lemondással és vesződésse jár a zülőség, ezt nem kell szépíteni.

Ennyire katasztrofanak nem kell beallitani sem a terhesseget, sem a szuloseget. Mert nem az! Nem szenved mindenki, nem hagyjak el a nok jo reszet a szemet ferjek a szex miatt. Hozzaallas kerdese.

9, 15 es 18 eveseim vannak.😊

Én azt mondanám neki, hogy ne idegenektől kérdezze ki tudja milyen lelkiviláguk van.

Anyukád, nagyszülők, rokonok, barátnőd anyukája... Ők nem név és arc nélkül fognak okoskodni. De akkor leírom az én gondolatokat.

De ez nem fekete vagy fehér. Vannak olyan napok, amikor alig várom hogy elaludjanak. Van amikor hisztiznek egész nap, van hogy 2 lépést nem tudok nélkülük megtenni. Viszont van, hogy úgy viselkednek, mint a kisangyalok. Van, hogy megkönnyezem milyen okosak, van, hogy megkönnyezem mekkora hülyeséget csinálnak.

Nem írtad a korodat, de ha stabil kapcsolatos van, már nem vagy tini.

A párodnak mi a véleménye? Ő szeretne gyereket?