"Majd ha gyereked lesz, megérted? "

Szerintem nem a kijelentéssel van gond (mivel nagy részben igaz), hanem a stílussal. Ha valaki ezt úgy vágja a fejedhez, hogy közben "fogyatékosnak" érzed magad, akkor azzal az illetővel nem kell foglalkozni. Sokan elszállnak és hiszik magukról, hogy "letettek már valamit az asztalra", vagy épp bölcsek lettek, csak mert gyerekük született. Hagyd rájuk.

Egyébként, hogy a kérdésedre is válaszoljak, nekem is sokat változott a véleményem és hozzáállásom sok mindenről. De ez természetes. Gyerek nélkül is változunk, nem igaz? :)

Lássuk csak: piros lámpa. Én is át szoktam menni anno. Most már nem megyek át, mert ahogy egy előttem szóló is írta, példát kell mutatnom. Biztos eljön majd az az idő, hogy a gyerekeim is átmennek, de még nem elég idősek ahhoz, hogy el tudják dönteni, biztonságos-e. Illetve így is félek, hogy kajlaságból hibáznak, és baj lesz, nem tetézem ilyen húzással, ha nem muszáj.

Macskám nincs, de szerintem az nem is lenne baj, max elvinném egy alapos kivizsgálásra, amikor gyereket várok, ebben nem változna a véleményem.

Bio kaja. És sosem vettem magamnak, pedig figyeltem az egészséges táplálkozásra. Viszont a kisfiamnak nagyon megnézem mit veszek meg. Kiskertem is lett, saját zöldséggel, pedig anno kijelentettem, hogy én ilyennel nem fogok szórakozni :D Csak hát arról tudom biztosan, hogy bio... illetve teljesen más érzés a saját kezem munkája által megtermelt ennivalót elé tenni.

Ezen kívül, ami az eszembe jut: mindig nagyobb városba akartam költözni, lehetőleg külföldre. Ehelyett kisvároshoz közeli faluban vettünk házat, nagy udvarral, tiszta levegővel :D

Úgy gondoltam, majd legalább annyit adok magamra gyerek után is, mint előtte. Ehelyett fél éve nem voltam fodrásznál, nincs műkörmöm. Egyszerűen nem tudom kire bízni a gyerkőcöt, nagymama is dolgozik még, és így, hogy várom a kistesót, annyi kötelező vizsgálatra kell mennem, hogy bőven kimerítem a bébiszitter lehetőségeket.

Párom munka miatt sokat utazik, anno úgy gondoltam, hogy majd megyünk vele mindenhová, amíg nem dolgozom, hiszen utazni szeretek, és többet látjuk akkor. De alig megyünk. Sokszor túl nagy nyűg felpakolni a gyereket, és megindulni. Inkább itthon keresek programot.

Hú, hosszú a lista, egyre több minden jut eszembe :D Ide sorolhatnám a gyereknevelési kérdéseket, hogy mit jelent fáradtnak lenni, és úgy döntéseket hozni, fontossági sorrend változásokat, érték ítélet változást, a saját személyiségem változását...

Képtelenség, hogy ugyanúgy gondolkozzak továbbra is. De én ezt jónak élem meg. Ne foglalkozz túl sokat ezzel a kérdéssel így előre. Ha eljön az idő, és változik valamiben a véleményed, már cseppet sem fogod bánni :)

Én még csak kismama vagyok, de ezekről:

1. Pénz-bár jól keresünk, szerettem kicsit spórolni is, néha túlságosan is.. Mióta kismama vagyok, semmire nem sajnálom. Se a babával kapcsolatban, se magamra, se semmire. Máshogy állok hozzá. Rájöttem, hogy ha van, ne sajnáljam arra, akit szeretek (többek közt magam)

2. Mindig csak a fiút tartottam gyereknek, mióta bennem van a pici olyannyira nem érdekel, hogy eszembe se jut, hogy fiú e vagy lány.. Csak egészséges legyen.

3. Eddig a belvárosban képzeltem el az életet, mostmár inkább bárhol, csak itt nem..