Mikor és hogyan döntöttétek el, hogy gyermeket szeretnétek?

Nálunk akkora volt a szerelem, hogy úgy éreztük, ennek 'gyümölcse' kell legyen. Exisztenciálisan készen álltunk rá.

Én 27 voltam akkor, a férjem 9 évvel idősebb nálam. A sors végül úgy hozta, hogy nem lehet természetes úton gyermekünk, ezért hosszú volt az út... 7 évvel később született meg a kislányunk.

Itt az a kérdés hogy a jelenlegi munkaköröd nélkül miért érzed magad kevesebbnek? Vagy hierarchia alakulhat ki a párod és közted, azaz nehézségekben nem mernéd magad rábízni, szoval takaritonőként már nem lenne veled esetleg?

Ezek persze csak tippek.

Neked kell tudni azt miért félsz a poziciod elvesztésétől. Esetleg nem látsz abban esélyt hogy ujra megtudod csinálni a karriert? És függni fogsz a párodtól?

Abban a korban vagy, amiben teljesen természetes, hogy így érzel.

Egyrészt èrzed, hogy ketyeg a biológiai órád, másrészt viszonylag hosszú időt töltöttetek el "kényelmesen" kötöttség nélkül amit érthető módon nem könnyen ad fel az ember.

Azt is tudjátok, hogy egy gyerek érkezésével teljesen megváltozik az életetek.Nem lehet difiniálni ilyen egyszerű szavakkal, hogy jobb vagy rosszabb lesz.Teljesen megváltozik, más lesz.

Én 32 évesen szültem (ikrek).

Van jó és rossz oldala is ennek az életemnek, de úgy 5- 6 éves korukban éreztem azt először amit nehéz megfogalmazni és közhelynek tűnhet, de el se tudnám képzelni az életem nélkülük.

Pontosabban, mintha mindig is részei lettek volna az életemnek.

A válaszom lemaradt.

Nálunk ugy jött a baba, hogy az éveken át tarto stabil háttérért folytatott küzdelemben rájöttünk, hogy nincs olyan pont, amikor elmondhatnánk, hogy végre minden kész és jöhet a gyerek, vagy talán majd 80 évesen.

És szüleim példája is előttem állt.

Több gyerek MELLETT épitettek mindketten karriert és saját hitelmentes házuk is lett. Szoval gyerek mellett sem csak temetni lehet magunkat ugyanugy lehet fejlődni. Sőt. Pont ezért érzem azt is hogy valoban odázni sem kellett volna soha a gyerekvállalást nekem sem, mert semmivel nem lett jobb. Szülhettem volna ennyi erővel 19 évesen en is mint anya es legalább az energiám több lett volna

Nem követendő példaként irtam hanem mint egyéni véleményt.

Ráérsz, még nem állsz készen.

Ha ezt éreztem volna, nem vágtam volna bele. Ha nekem ennyire fontos, egyúttal gyerekkel összeegyeztethetetlen lett volna az állásom, amiről képtelen lettem volna lemondani, nem gondoltam volna gyerekre.

Nekem nem volt. Jó állásom volt gyerek előtt, de nem az volt az életem. Nem fájt "feladni" (egyébként nem kellett, bár máshol folytattam végül).