3 év körüli gyerekedre hogy hatott a tesója születése és az első napok?

ügyesen kezelte (2,5 éves volt) nem ment közel hozzá, messziről nézte ahogy kértem. Amikor fürdettük ő is odaállt és énekelt neki velünk. Mikor szopiztattam, vagy odaült egy konyvel és mesét olvastam neki vagy mesét nézett. annyiban nehéz dolgom volt, hogy ő már nem aludt akkor délben, mikor a pici született, így a nappali szopik és altatások alatt is kellett vele is foglalkoznom, nem volt énidő, és nem volt nyugodt altatás a kicsinek, folyton ott lebzselt. Emiatt elég sok mesét nézett abban az időben (napi 1-1,5 órát ami nálunk soknak számít mert amúgy 2*15 perc jár egész nap..).

Amikor a kicsi 1 éves lett, akkor sokkal nehezebb volt mivel már megtanult harcolni a dolgokért, piszkálta a nagy cuccait, és ezt sokkal nehezebb volt a nagy számára elviselni, minthogy mondjuk a pici egész nap rajtam lóg.

Már nagy gyerekeim vannak.

4 éves volt a lányom mikor az öccse született, a kórházban se tetszett neki a helyzet, otthon meg a közelébe se akart menni-persze az elején nem is rajongtam volna az ötletért.

Kiskorban is mindig bántotta az öcsit, azt hittem sose lesz vége. Kemény 10 év volt, de kamaszkorra megbékéltek, ma is mindenben segítenek egymásnak. :)

19,23 évesek.

3 és fél éves kilányom mellé jöttt a kisöccse. Nagyon jó az elejétől, de a terhesség alatt tudatosan készítettem fel, hogy milyen jó lesz, nagyon várta már és nem féltkeny. Segít, amiben tud... :)

Nagyon sokat számít a hozzáállásod, hogy hogyan készíted fel. Nővéreméknél 4 éves kislány mellé született a kisöcsi, ott apuka elég bután viszonyult hozzá, miután kiderül, hogy fiú érkezik, folyton olyanokat mondott a kislánynak, hogy "most aztán már más redszer lesz ám", "nem te leszel már a főnök", "jön a trónörökös", "a fiú lesz a főnök" és szegény kislány a hányt az idegtől nagyon sokat, míg meg nem tapasztalta, hogy ő sem szorul háttérbe.