Ki hány gyermeket szeretett volna és végül mennyi lett?

Kettőt terveztünk előzetesen, most született meg a második, ennyi marad. Volt szó róla még mikor próbálkoztunk a másodikkal, hogy majd talán lehetne harmadik is, de sajnos mindkét terhesség vége problémás volt, ugyanazok a gondok kerültek elő, tehát ismétlődő, és így nagyon stresszes volt mindkettőnknek a dolog, ezért a harmadik baba ötletét elengedtük, jobb a békesség alapon.

Kettőt terveztünk, kettő van, egy fiú egy lány, viszont nem kevés korkülönbség van közöttük, 6 év. Néha szóba jön a harmadik, szóval teljesen nem zárkózunk el előle.

A férjem 4-et akart, én 2-t, kiegyeztünk 3-ban. Fenntartottam magamnak a vétőjogot, hogy ha nagyon nem boldogulunk az elsővel sem, akkor megállunk. 3 van. :)

2 gyereket szerettem volna, de sajnos csak egy lett.

Mi a férjemmel azt beszéltük, hogy először erre az egyre koncentrálunk, mert nem ismerjük a terepet, aztán meglátjuk. Hát az első szülés elég "neccesre" sikerült, én maradtam a kórházban még pár hétre és ő vitte haza a babát, majd anyám hónapokig átjárt az egészségi állapotom miatt és hát ők se csípik egymást (bár lenyelik, de vágni lehet), közben meg úgy éreztem emiatt, hogy totál megbuktam anyaként, de még felnőtt nőként is... Szóval utána úgy voltunk, hogy na akkor ennyi, neki örülünk. De aztán lassan csak kikupálódtam, és mivel mindkettőnknek van testvére, akikkel jó a kapcsolatunk, így a dackorszak tetőzése után :), azért elkezdtem járni orvostól orvosig, hogy milyen kockázatos lenne szerintük, csak úgy, elméleti síkon... szóval azon kaptam magam, hogy ha 8-ból 7 zöld utat adott, akkor talán nem annyira rossz ötlet, és igazából megőrülnék azzal élni, hogy mi lett volna ha... A férjem erre még fél évig gondolkodott, ami szintén őrület volt, de nem mertem nyaggatni se, csak kértem, hogy azért x éves koromig adjon valami igen vagy nem választ. Aztán rábólintott, belevágtunk, majdnem 4 év lett végül köztük, és bár végigrettegtem, ezúttal semmi gikszer nem volt. Kivéve talán, hogy a második extra nemalvós lett vagy 2-3 éves koráig, ami újra megviselte házasságunk, egészségünk. De ez a korszak is elmúlt. Sokáig bennem volt, hogy szeretnék harmadikat, de az eszem tudja, hogy sok szempont szerint (kor, egészségi és idegi teherbírás, négyzetméter, kezeim száma és hasonlók) elég nagy hülyeség lenne, na meg tudom azt is, hogy a férjem nyilatkozata szerint neki bőven elég ennyi, meg ne kísértsük a sorsot, úgyhogy lassan már múlik, megszokom vagy leszokom a gondolatról és nem számolgatok tovább... És persze közben nagyon hálás vagyok ezért a két szép, egészséges kettőért, és hogy még egy kupacban vagyunk szeretetben.

Férjem 1-et szeretett volna, én 3-at, kiegyeztünk 2-ben, de másodjára ikreink lettek, így mégiscsak 3 gyerekünk lett :)

Négyet szerettem volna, a férjem kettőt, és három van, nem lesz több. :)