Milyen az a férfi, aki a családjának él?

Szia!

Hát, nem túl szép kilátások...Nem vagyok a helyedben, így nem írom, hogy én mit csinálnék.

Én a viszonylag szerencsés kategóriába tartozom ilyen szempontból, mert a férjem próbál jobb munkát találni, egy állásinterjú eredményére épp a hetekben várunk (a nyelvvizsgáért 2 éve rágom a szám, most kezdett el tanárhoz járni, szóval vannak hibái. Leginkább az, hogyha nem mondok neki valamit, akkor nem csinálja meg, nagyon szeret halogatni. Pl. ablakcserénk volt fél éve, de még az utómunkálatokat most sem fejezte be). Ilyenek. Meg néha kiborul nála a bili, és tud ám nagyon ideges és kiabálós lenni :(

Haverokkal kb. 2 havonta 1x találkozik. A gyereket imádja (1 van, 1 éves), bármikor megeteti, bepelenkázza, hétvégén ő kel fel hozzá reggel. Nem szól érte, ha gép előtt ülök, vagy ha éppen nem főzök, olyankor jó neki a virsli is.

Tulajdonképpen minden viszonyítás kérdése, van minden férjnél jobb és rosszabb is, a kérdés, hogy te hogy állsz hozzá. Azt látom a kommentedből, hogy neked ez már nem jön be. Csak sokan ilyenkor nem lépnek. Lhet én sem merném. Bár most azt mondom, hogy lépnék, de hát nem voltam még ilyen szituációban. Sok munkatársam viszont ilyen házasságban "ragadt", 40-50 évesek, és nem mondanám, hogy boldogok :(

Második vagyok, két pici gyerek mellett váltam, nem volt egy öröm-menet. A szüleim segítettek, mellettem álltak, hozzájuk mehettem, ha féltem a férjemtől. Nagyon sok idő kellett, hogy elfogadja azt, hogy tényleg válunk.

Nagyon sok erőt kívánok Neked hozzá! Utána iszonyú nehéz lesz egyedül, de sokkal nyugalmasabb, boldogabb!

18:03 vagyok, most látom a másik kommented. Tehát akkor megtennéd, hogy elválsz? Csak félsz a férjedtől?

A gyerekeknek (ugye) jobb lenne, ha külön élnétek?

Tudnál hova menni? Szülők, anyósék (csak mert ilyenre is tudok példát :), barátok? Közös albérlet valakivel?

Nehéz téma, de "verekedős" a tisztelt férj? Remélem nem, de nagyon szánom az ilyen embereket, akik a tőlük gyengébbeket tartják rettegésben (sarkítottam). Egyszer olvastam egy olyat, hogy a rabszolga és az úr közül az úrnak rosszabb, mert ő mindig parancsolni akar, a szolga viszont otthagyhatja. És élheti az életét, de az úrnak újabb rabszolga kell majd. Mert ilyen. Bocs az offért..

nálunk apukám volt ilyen típus. Sokat szenvedtünk miatta, főleg anyum. Sokáig ment a huzavona, hogy váljanak vagy se. Miattunk(3gyerek) nem akartak, mivel csonka családba felnőni nem jó. Anyum ment reggeltől estig, majd bele gebedt, plusz hozzá még mi is. A végén mi gyerekek könyörögtünk, hogy váljanak szét, mert így élni borzalom. Aztán anyum megismerte a mostani élettársát, és apám féltékenységből jól elverte(nem kívánom senkinek azt az éjszakát). Végül elváltak, mi a nővéremmel anyuval az öcsém apuval ment(persze mindig velünk volt az öcsém is). Kint ültünk a bíróság előtt a tesómmal, és mikor végre "szabadság" volt nagyon boldogok voltunk. Ennek már több mint 16 éve, azóta a szüleim boldogok, de külön:-) Apukám is megtalálta a boldogságot és lenyugodott, sőt, megváltozott:-) Anyum pedig boldog nagymama és feleség. A mostohaapám nagyon jó ember, apámként szeretem.

A férjem nagyon jó ember, mindenbe segít, mindent értünk tesz. Sokat dolgozik(sajnos), de ha van idő velünk van. Imádj a fiát, és sokat játszik, dobol Neki. Mitől jó egy ember?Nehéz kérdés! Talán szükséges hozzá, a jó családi háttér, és példa. Írhatnám, hogy ezt teszi meg azt teszi, de ha nem tenné is tudnám, hogy csak nekünk él:-)) Harmonikus a kapcsolatunk, jó persze néha össze vitatkozunk csipp-csupp dolgokon, de ez normális