Szülnél olyan ferfinek 1-2-3 gyereket, aki szinte állandóan dolgozik?

Nem.

A munkát meg kell osztani vele, egyenlően kell dolgozni, hogy ő is részt tudjon vállalni a nevelésben.

Amikor szültem, akkor még nem dolgozott a párom annyit, aztán valahogy azt vettem észre, hogy kb alig van otthon, ha igen, akkor alszik vagy morog. Folyton a munkáról beszélt, panaszkodott, én pedig mondtam neki, hogy akkor váltson. De o nem akar, mert jol keres stb, vár hatha a vezetőségváltással jobb lesz. Én persze türelmes voltam, aztán mikor 4 lett a fiunk, megmondtam neki, hogy nem birom igy. Döntsön, mert szüksegünk van rá. Persze nagyon szerettem őt és a mai napig is szeretem, de akkoriban mar mindennaposak voltak a vitáink, hogy alig van otthon, es ha igen, akkor csak panaszkodik. Szerencsére váltott, és olyan munkahelyet talált, ami nem rabolja el tőlünk, így be mertem vállalni a maaodik babát. Azota persze rajött, hogy sokat szalasztott el, sok dologrol lemaradt a nagynál, de szerencsere imasjak egymast, sokat csavargunk.

De ez csak egy heppiendes sztori. Ha akkor ennyit dolgozik, mikor megismertem, akkor nem biztos, hogy szulok neki. Nem tudom.

Szültem. Szakács a férjem. Még sokszor hétvégén is kettesben mentünk a programokra a fiammal.

AZtán pályát váltott ( a gyerek 5 éves korában). Mert szeretett volna a családdal is lenni.

Most már mindketten "teljes értékű szülők" vagyunk.

8-as vagyok, nálunk nem az alapján megy a "ki megy érte oviba" meg "ki viszi orvoshoz", hogy ki keres többet...

Hanem ki tudja most nélkülözni a munkáját éppen (vagyis a munkahely őt).

AMikor még szakács volt, akkor szabadnapjain maradt a gyerekkel, munkanapjain én táppénzen.

Most én keresek jobban, de ez nem téma köztünk. Mindketten a szülei vagyunk.

Ezzel az erővel váljatok el, és utalja azt a bizonyos összeget, pont ugyanott leszel vele.

Ő nem akar az apjuk lenni, és a munka egy marha jó kifogás...