Ilyen kapcsolatba te szülnél gyereket? Életkorom miatt (is) nagy dilemma.

10-es, te szülnél, mert te mindig is akartál gyereket.

De a kérdező sosem akart. Tehát ő ne szüljön semmilyenbe. Mert ő nem akar, csak valami életcélt. Ez nem a megfelelő hozzáállás.

Aki akar gyereket, még annak is nehéz sokszor, nemhogy egy olyannak, aki nem is akar, hanem "miért ne" alapon bevállalja...

5-ös vagyok.

Az utolsó kommentelőnek nagyon igaza van abban, hogy a te érzéseidet kell megvizsgálnod, mennyire akarsz gyermeket, mennyire vagy képes vállalni az életed végéig tartó felelősséget.

Az utolsónak igaza van, 20 évre szóló felelősség. Én továbbmegyek: azzal, hogy gyermeket vállalok, unokát is vállalok. Amikor kirepül a gyerek, van pár olyan évem, amikor már nem a gyermek körüki napi rutin teszi ki az életemet, aztán, ahogy a gyermek családalapításra adja a fejét, én újra, mint szülő-nagyszülő kezdek funkcionálni. Ha valaki komolyan veszi a családját és az azzal járó feladatokat, akkor nem olyan nagyszülő válik belőle aki csak ünnepekkor látja az unokát.

A saját anyukámból és anyósomékból kiindulva a gyermekvállalás egy sírig tartó kötelesség, feladatvállalás...és a legnagyobb öröm az életben.

Szval ezel tükrében gondold végig alaposan!

#12

Bocsánat, végig a 8-as kommentelőre hivatkoztam.

Ha ilyen helyzetben lennék, nem vállalnék gyereket. És nem csak azért, mert a pasikám neha megtölt pár pasit. Hanem azért, mert 40 évesen nem akarnék pelenkazni.

Viszonylag koran ismertem meg a ferjemet, 23 voltam, és ő volt az első és egyetlen férfi, aki képes volt bennem feléleszteni a vágyat a gyerek utan. Előtte senki. Ha ez a jobarát nem ilyen neked, felesleges csak azért szülni, mert ő akar, te viszont nem igazán.

Az élet fő célja nem az anyavá válás szerintem. Nem áldoztam fel érte magamat, sem az életemet, nem lettem leharcolt, elhanyagolt külsejű, mint sokan a környezetemben. Anyának lenni kihivás, kompromisszum, türelem és kitartás. Mégis, ha nem a párom lett volna a legfontosabb az életemben, nem szülök gyereket csak azért, hogy legyen, vagy hogy valaki tovabbvigye a vérvonalamat. Azért szültem, mert akartam annak ellenére is, hogy tudom, egy nap 20-25 év múlva kirepülnek, és utána ismét ketten maradunk majd a férjemmel. Olyan férfit válassz, akivel akár egy életre lehet tervezni, akar gyerek nelkul is. Tudom, ritka az ilyen, meg majd jol beoltanak, hogy naiv vagyok, mert ugyis majd minden kapcsolat tonkremegy, es ebredjek fel, de azt hiszem, elég dolgon mentünk at a férjemmel ahhoz, hogy tudjam, együtt akarjuk és fofjuk leélni az életünket.

Te is tudod szerintem, hogy ez nem biztos, hogy bejon a barátoddal, mert ő csak a barátod, nem a párod, a szerelmed. Hurrogjatok le, de a kérdező helyében inkább egyedül maradnék jelen helyzetben, minthogy olyannak szüljek, akivel semmilyen mélyebb érzelmi köteléket nem alakitottam ki.

Nem!

Le sem birnék feküdni vele,miután más férfiba járt a farka. Ha nem lenne férfi léttére bisex,átgondolnám.

Ez több sebből vérzik.

Nem szülnék neki, kapcsolatban sem lennék vele.

Nem szulnek igy. Mar leirtak masok egy csomo ervet elottem, de van megegy dolog amin elgondolkoznek a helyedben: mi van ha nem sikerul elsore a baba?

A legtobb gyerek nem egyetlenegy alkalombol fogan, hanem 3-6-10 honapos vagy evekig tarto folyamatos vedekezes nelkuli egyuttletbol. Rengeteg (egeszseges) parnak egy ev utan sem sikerul osszehozni. Ebben az esetben mit tennel? El tudnad engedni, azzal a tudattal, hogy gyakorlatilag "feleslegesen" szexeltel a baratoddal egy even keresztul? Vagy elmennetek egyutt meddosegibe? Ha lombikra kerulne sor, akkor el is kellene, hogy vegyen elotte. Ebben is benne lenne?

Vagy csak ugy gondoltatok, hogy egy alkalomrol lenne szo, es "ha osszejon osszejon, ha nem nem, de szexeltunk egyet"?

Es ha nem jon ossze, akkor ezek utan szerinted minden ugyanolyan lenne kozottetek, mint elotte? Nem fogsz hozza erzelmeket kotni?

Szerintem ezeket is gondold vegig mielott belevagtok.