Anyukák, van köztetek, aki ovis/kisiskolás gyerekek mellől otthonról dolgozik?

En pont fordítva voltam. HO-ban voltam évekig# majd behívtak a cégbe. De így is szoktam HO-zni.

Az a fontos, h kommunikálj emberekkel. Kényelmes sok szempontból a HO. Viszont nem tudtam letenni a munkát mondjuk 5-kor. Mert igy osztottam be az időmet ,ahogy akartam

Több mint 10 éve dolgozom itthonról (mióta megszületett az első gyerekem). Sajnos nem alkalmazottként, ha neked ez a kombináció adatik meg, szerintem örülj neki nagyon! :)

Persze különbözőek vagyunk, nem tudom, te hogy vagy vele, nekem anno rengeteget kellett BKV-znom, amit gyűlöltem, és alapból szeretek egyedül lenni.

„Nem hiányzik nagyon az emberi közösség?”

A munkahelyi közösség egyáltalán nem hiányzik, pláne, mikor a barátnőim történeteit hallgatom a kretén kollégáikról. Mivel vannak barátaim, és egy elég nagy baráti-haveri társaságunk is van, nem érzem hiányát az emberi kapcsolatoknak. Számomra furcsa, mikor valaki a munkahelyén él társasági életet. Van egyébként egy kolléganőm, akivel igen jóban vagyunk, vele szinte naponta beszélünk telefonon kicsit („szakmázni” is tudunk), ami remek. A többi kollégával céges Skype-kapcsolaton keresztül írogatunk, időnként telefonálunk.

„Hogyan oldjátok meg, hogy ne veszítsétek el a kapcsolatotokat a külvilággal?”

Az internet segítségével. :) Komolyra fordítva: mint az előző kérdéshez írtam, munkahelyen kívüli kapcsolataimmal. Ezek közül kifelejtettem, hogy a gyerekek barátainak szüleivel is jóban vagyunk, velük is eljárunk családi programokra, van anyukatárs, akivel sokszor „cseverészünk” kettesben is. Bár a külvilággal való kapcsolattartás a gyerekek ügyeinek intézése is.

Szünetben vagy ha beteg a gyerek, mennyire tudtok haladni a dolgaitokkal?

Ez necces tud lenni, de hozzá tartozik, hogy ha munkahelyen dolgoznék, elképzelésem sincs, hogyan oldanám meg ezeket a szitukat (nem dúskálunk a tettre kész nagymamákban). Ilyenkor rugalmasan kell kezelni a munkaidőt (este, hétvégén bepótolni a lemaradást).

Mennyire vagytok fegyelmezettek (hogy munkaidőben valóban a munkával foglalkoztok, és nem mással)?

Túlságosan! – legalábbis a férjem szerint, aki jobban örülne, ha munkaidőben takarítgatnám kicsit a lakást. :D

Jó, valójában előfordul időnként, hogy baromira nincs kedvem valamit megcsinálni, ezért halogatom, de mivel teljesítménykényszeres vagyok (és pluszban nem állásban, szóval ha nem dolgozom, nincs pénz), ilyenkor éjjel vagy hétvégén pótolom a lemaradást. Ezt pedig nem szeretem, ezért aztán általában tartom magam a munkaidőhöz. (Bár most is itt írogatok meló helyett, haha.)

„Összevetve hogy látod, mi az ilyen típusú munka legnagyobb előnye és hátránya?”

Előnyei: a függetlenség (nem kell esetleg hülye kollégák, főnök nyafogását hallgatni), a nyugalom (nem csörög mások telefonja, nem dumálnak, ha koncentrálnom kell), a rugalmas időbeosztás (pl. elmehetek olyankor vásárolni, amikor nincsenek csillióan a boltban), hogy nem „kulcsos gyerekként” nő fel a gyerekem (pl. míg az osztálytársai suli után hazarohannak, és sutyiban egész délután játszanak a számítógépen, hisz a szülők úgysem látjak, én látom, mit csinál – persze erre mondhatjuk, hogy szegény gyerek :)), hogy nem kell senkinek kuncsorognom, ha oda akarok érni mondjuk egy fogadóórára…

Hátrányai: nehéz időnként szétválasztani a munkaidőt a szabadidőtől, egy alkalmazottal ellentétben nekem nem „esik ki a toll” a kezemből 5-kor (de ez valószínűleg a vállalkozóság velejárója), mikor kicsi a gyerek, és sok a munka, sokszor egy kettős lelkiismeret-furdalási spirált okoz, hogy bár itthon vagyok, mégsem vele foglalkozom, ha meg vele foglalkozom, akkor az, hogy nem dolgozom.

Még egy dolog: mi zölövezetben lakunk, a szobából, ahol dolgozom szép kilátásom nyílik a természetre, és sokszor gondolkodtam már azon, vajon ha a belváros közepén lennék, és csak a szemben lévő házat látnám, vajon nem kattantam volna be mostanra. (Persze lehet, hogy ez csak nekem fontos szempont.)

Mindent összevetve szerintem remek dolog a távmunka. Akiket ismerek, mind szeretik. Azt gondolom, ha neked nagyobb szükséged van az „emberi kapcsolatokra” a munkhelyeden, akkor remek, hogy – mint írod – csak „jórészt” fogsz otthonról dolgozni. Persze lehet, hogy ha valaki irtózatosan pörgős, annak kínszenvedés, de gondolom, az nem is végez olyan munkát, amit otthonról lehet csinálni…

Én 6 éve vagyok így, 4 éves lesz a nagyobbik gyerekem, 4 hós a kicsi. Nekem abszolút kötetlen a munkaidőm, így nem mindig vagyok fegyelmezett, illetve a kicsi se mindig hagyja most. De kész vagyok határidőre mindig, max éjszakázok.

Nekem az emberek nem hiányoznak, bár én introvertált vagyok, meg két barátnőmmel találkozom hetente 1-2x gyerekestül (nekik is van). Amúgy nálunk van iroda, csak nem muszáj bejárni, a nagyobb gyerek másfél éves korától heti 1 napot bementem, míg terhes nem lettem a kicsivel, annyi jól esett, de elég is volt.

Ha beteg a nagy, rosszabbul haladok, de ez ilyen, olyankor szoktam szólni, hogy ez van, megértik. Szüneteket apával felváltva visszük, én akkor dolgozom, ha ő otthon van, akkor nem, amikor ő megy dolgozni.

Összevetve szeretek így élni, megfizethetetlen ez a szabadság és kötetlenség. Cserébe szoktam éjszakázni, nem szent a hétvége, és baba mellől nyomom itthon mert a katás cseddel kitörölhetem... de valamit valamiért, máshogy sose lenne ennyi időm a családomra.

2-es, 4-es megkérdezhetem mit dolgoztok?

Én még gyesen vagyok, de nagyszülői segítség nélkül, külföldön dolgozó apával, itthonról szeretnék majd dolgozni. (Tervek már vannak, hogy mit.)

2. gyerekkel vagyok már itthon, 5 éve lassan, nekem nem fog hiányozni az irodai élet. Barátaim vannak akikkel tudok időt tölteni, beszélgetni, az esetleg áskálodó kollégák, főnökség aki nem csinálja a munkáját, a beosztottakra hárítja, a hátam közepére se kell.

Én online marketinges vagyok.

4-es

(2-es vagyok) Fordítok.

5. hozzászóló, te mit tervezel dolgozni otthonról?