A mesenézés tényleg ördögtől való dolog?

Az nem mindegy, hogy 1 évesen nézetik vele a Disney másfél órás mesét, vagy amire emlékszel, 5-6-7 évesen nézted.

Szerintem ez a kulcsa.

Amúgy szerintem az arany középút a jó. Ha letiltod, annál érdekesebb lesz neki. Illetve hátrányban lesz a korosztályában, mert ők már kütyükkel nőnek fel a digitális világban, szinte már alsósok programoznak robotokat hobbiból, azt sem 2 nap alatt tanulták meg...

Én nem értem miért kell tv mentesen nevelni egy gyereket? Nem arra gondolok, hogy 1-2 éves gyereknek az legyen a kedvence hanem nagyobbakra gondolok.

Fiam 4 éves, imádja a meséket oviban is ez a téma állandóan. Hiába van fent a neten, ő is azt szeretné nézni azt a részt pl xy.

Na igen, nekem pl. egy órát engedtek tévézni.

32 éves vagyok.

Viszont mellette együtt lógtam az utcabeli gyerekekkel, gyurmáztunk meg fát másztunk meg mindenféléket csináltunk, úgy kellett berángatni nyári szünetben este.

Szerintem sem arról van szó, hogy nem lehet tv-ztetni meg kütyüztetni a gyereket egyáltalán, hanem hogy nem reggel 8-kor beraksz neki egy mese maratont aztán este 7-kor onnan viszed fürdetni.

Mert én azt látom, hogy kiviszik a gyereket az anyukák a játszótérre, adnak egy tabletet a gyereknek ők meg a mobilon facebookoznak. Így káros.

És nem mindegy hogy 2 évesen vagy 7 évesen teszi ezt.

Veled értek egyet, kérdező. A túlzásba vitt mesenézésről elhiszem, hogy rossz. De erre nem a teljes tiltás a helyes válasz.

Ez olyan, mint az édesség téma. Ott is végletekről folyik a vita mindig.

Szerintem a lényeg nem a TV mentesség, hanem, hogy ha van is képernyős mesenézés, legyen együtt meseolvasás IS minden nap. A kutatások inkább abba az irányba mutatnak, hogy a fontos az, hogy a közös meseolvasás meglegyen, mert nagyon sokat fejleszt a kognitív képességeken, a szülő-gyermek kapcsolaton is.

A különbség az, hogy a tévében készen kapja az egészet, ő csak passzív, befogadó. Ha hallja a mesét, amit te olvasol, vagy egyenesen te találsz ki, akkor neki kell mindent elképzelni, egész világokat megalkotva fejben. Ez nagyon fontos a fejlődése szempontjából. De a tévé szerintem sem ördögtől való :) csak túlzásba esve.

Mondom mindezt úgy, hogy öt éve nincs tévénk és nem is hiányzik. De nem azért, mert fúúúj, csak valahogy nem vettünk és kész.

Én nem hiszek a kategorikus tiltásban. Ami nem ön-és közveszélyez azt normális körülmények közt szabad. Sőt, én még azt tanultam az egyetemen, hogy a kategorikus tiltás a függőség melegágya.

Meg lehet kövezni, 11 hónapos a gyerekem, néha 10-15 percre bekapcsolom a tv-t. A gyerek hozzászokott, rá se bagózik. Egyszerűen nem érdekli. Mert természetesen kezeljük, nem különleges alkalom, amikor megy, és nem csinálunk belőle nagy hűhót, hogy most az be van kapcsolva. Szerintem az egész tv és kütyümentes élet csak akkor működhet, ha a gyerek azt látja, hogy nem csak neki nem szabad, hanem ezeket senki, soha nem használja a családban. Ugyanis, ha a gyereknek megtiltom, de én használom bármelyiket is, akkor máris nem leszek a gyerek szemében hiteles, és az első visszapofázások arról fognak szólni, hogyha neked szabad, akkor nekem miért nem?

Az unokahúgom 8 éves, nincs megszabva, hogy mennyit kütyüzhet, tévézhet. De ha választania kell, akkor 10-ből kilencszer az udvarozást választja, a tv-t csak akkor, ha rossz idő van vagy beteg. A barátnőjének tiltva van otthon a tv, és állandóan tévézni akar, amikor az unokahúgomnál van. Na most akkor megéri tiltani? Van egy ismerős család, 3 gyerek van, tiltva van a tv. Ha nem otthon vannak, hanem a mamánál, vagy barátoknál CSAK és kizárólag tv-t nézni hajlandóak.

A kategorikus tiltásra van a családomban egy jó történet. A nagyanyám nagyon jól süt, de kifejezetten utál sütni. Mindig könyörögni kellett neki, hogy süssön nekünk valamit (amúgy jó nagymama). Amióta kiderült, hogy cukorbeteg egy héten kétszer süteményt süt, magától, könyörgés nélkül, mert ugye tiltva van.

6 éves a fiam, úgy 3 éves koráig nem érdekelte a tévé. Tabletet, telefont nem is mutogattam neki, minek.

Azóta természetesen érdekli, nézi is. Én nem vagyok ellene, viszont azt látom, hogy sokszor unalmasnak talál egyéb elfoglaltságokat, mert nem mozog, nem zenél, nem ugrálnak rajta a figurák, neki kell gondolkozni, hogy mit játsszon, nem csak kapja készen. Szóval én is igyekszem, hogy keveset nézze, mert azt nem szeretem, amikor a játék már unalmas, mert nincs tévé.

De amíg a kinti játékot választja tévé helyett, addig nincs óriási gond.

Nyáron alig vagyunk itthon, rossz időben viszont gondot okoz ez nála. Nem szeret egyedül játszani, vagy megállás nélkül le kell foglalni, vagy könnyen elunja magát, és tévét akar nézni.

Nem gáz a tévé, csak ne hagyd, hogy leragadjon mellette, és más már ne legyen érdekes.

Nem a TV-vel van baj, nem hiszem, hogy helyes lenne teljesen tiltani, burokban tartani. AZ nem mindegy, hogy mennyi idősen, mit és mennyit néz. Mi például az Internetet választottuk inkább, ahol le lehet tiltani a reklámokat, illetve azt a mesecsatornát, ,ahol nincsenek reklámok.

Erősne korlátozom, hogy mit nézhetnek meg, és mit nem. 1,5 órás Disney film nagyon hosszú egyvégtében, 6 évesen már mehet, a 3 évesemnek nem, de ő szerencsére fel is áll, ha már nem köti le.

Illetve a komplexebb meséknél ott kell lenni velük. Attól, hogy Disney, még vannak benne ijesztő és nem feltétlenül könnyen emészhetp dolgok, sőt, szinte minden Disney-ben van tragédia, halál, stb. EZ nem baj, hiszen az élet is ilyne, de jó ott lenni, látni, hogyan reagál, van-e kérdése, fel tudja-e egyedül dolgozni a félelmét, megrendülését, stb.