Ilyet miért kell eltitkolni?

Gondolom terhes toxemiája volt. Ma is így hívják, és nem ritka jelenség. Ha fennáll, azonnal be kell fejezni a terhességet, mert a baba és az anya élete is veszélybe kerülhet. Három tünete van amiről felismerni. Magas vérnyomás, amit nem tudnak lenyomni, vizesedés és fehérje a vizeletben.

Ha időben felismerik az orvosok, és cselekednek, akkor nem lesznek későbbi szövődményei sem az anyánál, sem a babánál. Ha eddig nem volt semmi bajod, akkor nem lesz már.

A mai pontos megnevezése preeclampsia, a toxémia egy elavult elnevezés (nincs olyan, hogy terhes toxémia, mivel kizárólag terhesség során lép fel, ezért nem kell kiemeleni hogy terhes)

Sajnos ilyen van, nagyon veszélyes állapot. Valószínűleg anyukádnak óriási trauma volt. És nem tudom hány éves vagy, de talán még most sem dolgozta fel igazán. 8 hónapja velem is megtörtént. Épp a 34 héten, csak az én fiam nem érte el még az 1500 grammot sem mikor született. Óriási trauma, amibe te most még fiatal korod miatt nem biztos, hogy bele tudsz gondolni. De próbáljuk meg. A terhesség azt gondolhatod, hogy egy egyszerű dolog. A nő teherbeesik, aztán a természet teszi a dolgát. És a végén ott lesz egy rózsás arcú pufi baba. Hiszen erre mindenki képes onnantól, hogy teherbeesett. És aztán egyszer csak szembe jön az élet egy akkora pofonnal, hogy a fal adja a másikat. Mert kiderül, hogy te nem vagy erre képes, egyszercsak minden összeomlik körülötted. Hirtelen nincs befolyásod semmire. Minden tőled függetlenül történik. Ez egy nagyon ijesztő dolog, hiszen addig a pillanatig úgy érzed mindent te irányítasz. Család, munka, tanulás. De nem, mégsem. A nőiséged teremtő ereje odalett. A te tested a saját gyerekedet ellenségnek kezeli. Azt a gyereket akit szeretettel vártok, akit aztán hetekig egy inkubátorban nézel. Míg mások 3 nap múlva boldogan térnek haza, addig a ti családotok szétszakítva volt hetekig. És a legfájóbb benne, hogy téged csak egy inkubátorban nézegetett. Időhö kötve látogatott. Látogatónak tekintették az anyukád. Pedig ő az anyukád, nem egy látogató. Ha sírtál sem lehetett mindig ott és vigasztalhatott meg.

Az ilyen traumát nem kezeljük egyformán. Valaki erős, valaki kevésbé. Én kevésbé voltam az. A baba könyvben is csak nagyon finoman írtam róla. A fiam 8 hónapos de nem telik el úgy hét hogy ne jutna eszembe min mentünk keresztül. Pedig egészséges nem volt szüksége semmilyen orvosi beavatkozásra. De úgy érzem csődöt mondtam. Az első anyai teendőm nem sikerült, az hogy legalább 38 hétig bennem legyen. Az ember ésszel tudja hogy nem hibázott, mert ez a szemét kór nem válogat, de szívvel nem ezt érezzük.

Viszont ami fontos, jól jegyezd meg. Ahol előfordult a családban ott nagyobb esély van rá később. Vagyis akár neked is lehet preeclampsiád, ezt fontos közölni majd a nőgyógyászoddal ha majd terhes leszel.