Mi az, amit könnyebbnek, ill mi az, amit nehezebbnek gondoltál, mielőtt szülő lettél?

Azt hittem konnyebben es jobban fogom tudni fegyelmezni a gyerekem.

Azt hittem nehezebben fogom tudni megszeretni, gondosokni rola, de ezek nagyon konnyen jonnek, osztonosen.

Én az egészet sokkal nehezebbnek hittem, főleg az összeszokást, mert sose volt előtte baba a kezemben, azt se tudtam, hogy kell fogni őket. Azt hittem, olyan leszek, mint egy rakás szerencsétlenség, aki képtelen kitalálni, mi baja a gyerekének, és mit csináljon vele. Ehhez képest kb az első pillanattól jött minden ösztönösen, azonnal egy hullámhosszon voltunk, a kislányom alig sírt, minden ment, mint a karikacsapás. Most már 4 éves, szót fogad többnyire, okos, ügyes kislány, elég jól boldogulok vele azóta is. Azt is hittem, hogy én nem bírnám az éjszakázást, nagyon alvós voltam régen. Nos, a lányom az extrém szar alvó kategória, kiderült, hogy ezt is meg tudom szokni :D de már úgy 2,5 éves kora óta alszik.

Született azóta egy fiam is, ő 6 hónapos. A kétgyerekes léttől is sokkal jobban tartottam, mint amennyire nehéz. Egy-két gyengébb napot leszámítva tök jól elvagyok a két gyerekkel egyszerre, megy minden flottul.

Szóval összességében nekem pozitív csalódás volt.

Én sokáig váltig állítottam, hogy nekem nem lesz gyerekem, aztán beindult a biológiai órám, vagy mi, de hirtelen mindenhol kisbabákat, kismamákat láttam és szép lassan egyértelművé vált: gyereket akarok! Szerencsére párom eleve családot akart, így hamar meg is született a lányunk, majd rá 1,5 évre a kisöccse.

Én nagyon tartottam attól, hogy fogok majd tudni gondozni egy csecsemőt, mert egyke vagyok és nem is volt kisgyerek a családban, abszolút nem volt ebben tapasztalatom, de nagyon hamar, ösztönösen belejöttem mindenbe. Az éjszakázás meg se kottyant. A szoptatástól is féltem, de magától kialakult szépen az is.

A nehezebb terep később jött, amikor már dackorszakba léptek, akaratosak lettek, olyan hisztiket levágnak még a mai napig, hogy egyszerűen értetlenül állok a dolgok felett, nem igazán tudok mit kezdeni velük olyankor.

Könnyebb volt, mint hittem:

esti altatás, csak letettem mindkettőt és aludtak, pedig annyi rémsztorit hallottam.

Hozzátáplálás: minden ízt jól fogadtak, ami nem ízlett nekik, hamar ki tudták fejezni.

Nappali szobatisztaság: tulajdonképpen a legnagyobb félelmem volt. Nem tudtam hogy álljak hozzá, erre egyik nap megkérdeztem, ráül a bilire és belepisil? Igen volt a válasz és ez 2 éves és 2 hós korában.

2 gyerekkel könnyebb: azt hittem piszok nehéz lesz, de a nagy már meg tud csinálni magának egy szendót, ha arról van szó.

Nehezebb:

A folytonos feleselés. Utálom, hogy inkább felesel és ellenkezik fél órát, mikor 5 perc alatt összeszedné a játékát.

Fogzás: caoda, hogy nem zakkantam be, úgy sírt.

Dackorszak: az eleje nagyon nehéz volt, utána könnyebb.

Én azt gondoltam, ha már végre egyszer terhes leszek onnantól nem lesz semmi gond és minden megy majd mint a karikacsapás.Hát.:)

Császárral szültem,faros volt és téraránytalanság is felmerült.A műtőasztalon mikor oda mutatták elmorzsoltam egy könnycseppet aztán elfojtottam az érzelmeim mert nem akartam mások előtt bőgni mint valami ovis és onnantól hosszú hónapokig nem bírtam érezni a gyerekem iránt jóformán semmit.Nagyon utáltam érte magam.Nagyon nehezen találtam rá az anya szerepre.Pedig vágytam rá.Szóval nehezen indult az eleje.Nem erre számítottam, hanem valami másra.Bár nem tudnám megmondani mire.

Azóta jobban megvagyunk.Imádom, viszont azt se gondoltam volna, hogy a dackorszakot elérve pld kikészít majd az ellenkezésével, de tényleg minden idegpályám fáj néha az állandó nemtől.

Most egyenlőre itt tartunk.Az viszont egy csoda szerintem hogy a szeretettől össze tud facsarodni a szívem és ha látja az ember a mosolyát az mindent megér.

Azt hittem, majd zombi leszek a nemalvástól, de mind a három gyerekem nagyon jó alvó volt, nem éjszakáztam egyikkel sem.

Azt hittem, majd fog menni a szoptatás... nem ment.... egyszer sem.

Azt hittem, hogy a kisbabák egész nap sírnak- de rájöttem, hogy ez sem igaz. :)

Nálunk 3 gyerek van 2-2éves korkülönbséggel. A dac és hisztikorszak elkerült a középső gyerek óvodába kerüléséig. Ott megtudtam mit is jelent egy olyan igazi hisztis gyerek.... hú jesszus... alig éltük túl azt az évet... de végül csak belerázódott ő is az óvodába.

Azt hittem 2gyerek után, hogy a harmadik már megy mint a karikacsapás.... ja.... tiszta más volt mind a három, de a kicsi a legmásabb. :D

Megtudtam mi az a pelenkakiütés....

De összességében az életemnek egy hihetetlen boldog és apró csodáktól telített időszaka volt a gyerekeim kisgyerekkora.

Mára már a legkisebb is iskolás, ezt a korszakot még jobban szeretjük férjemmel együtt. :)

Mennyi KAMU.

Sz*rrá rommá tettek benneteket a gyerekekek. Anyagilag, mentálisan, párotokkal már szex sincs a gyerek óta.

Csak hazudtok magatoknak. Kur*ára megérte.

Nem így van?

Mi az ösztön?

Kajálás ösztön. Amikor a párjáét nem veszi valaki a szájjába az mi?

De a gyerek csinálás is ösztön. Azt nagykorú lesz és hiába szagoltad a sz*rát nem fogod érdekelni.

Nem ìgy van?

Kérdezem csak. Ennyi. Nem kijelentés hanem kérdés az egész.