Miért hiszi még ma is azt rengeteg szülő, hogy helyénvaló, ha megveri a gyerekét?

Ne haragudj, hogy megkérdezem, de miért hiszi azt rengeteg idetévedő, hogy van értelme újra és újra pontosan ugyanazt a kérdést feltenni? Vagy miért hiszik azt, hogy a GYK keresője csak funkciótlan dísz?

Ha valóban a kérdésedre adott lehetséges válaszok érdekelnek, használd a keresőt, és egy egész hétre elegendő válaszhoz jutsz.

Ha csak egy platformot kerestél , hogy leírhasd, hogy ez midnen esteben helytelen és káros és hosszútávú következményekkel járó nevelési módszer, akkor azt ne itt tedd, hanem valamelyik fórumon indíts róla topikot.

Félre ne értsd, egyetértek veled, de nincs értelme a kérdésednek, mert nem igazi kérdés, így nem is válaszokat vársz rá, hanem lehetőséget, hogy hirdesd, mi helyes. De ez nem fog menni itt.

Egyetértek az első válaszolóval. Ha pusztán a véleményedet szeretnéd mindenkivel megosztani, akkor nem ez a megfelelő oldal. Menj el a barátnőiddel és tárgyald ki ott, hogy milyen aljas dolognak találod.

Egyébként nem is értem miről beszélsz. A környezetemben senkiről nem tudok, aki ilyet művelne a gyerekével, az utcán sem voltam tanúja sosem kifejezett erőszaknak. Olyat láttam, hogy a gyereket, aki a földhöz vágta magát, rúgkapált és egyebek, annak ráhúztak a fenekére. Egyrészről megérdemelte, másrészről a legnagyobb szigorúsággal sem lehet bántalmazásnak hívni az ilyesmit.

Most, hogy leírtál evidenciákat úgy, mintha azok a saját, egyéni gondolataid lettek volna, remélem tovább tudsz lépni. Egyébként épp az ilyen habzó szájjal a gyermekbántalmazás ellen kardoskodó személyek azok, akik a legsz*rabb szülők, hiszen most is a gyakorikérdésekkel vagy elfoglalva, ahelyett, hogy a gyerekeddel foglalkoznál. Lehet, hogy fizikailag a te félék nem bántják a gyerekeket, de érzelmileg ott teszitek tönkre őket, ahol csak tudjátok. Na ez a témakör érdemelne kérdéseket, mivel ez sokkal gyakoribb, mint a kézzel fogható fizikai erőszak. Nem véletlenül van manapság annyi problémás gyerek, de mivel az érzelmi erőszakot, az elhanyagolást nem lehet kézzel fogni, ezért egyszerűbb rásütni a gyerekre, hogy ő "különleges". Na látod, ilyen viszont van a környezetemben, nem is egy. Szóról szóra úgy nyilatkozik a gyermekbántalmazásról, mint te, de ha a gyerekével kéne foglalkozni, akkor a telefonját nyomogatja.

Szerintem jobb volt, amikor Lehetett adni egy-ket atyai pofont, mint most, amikor a szulok rettegnek a gyerekuktol, hagyjak hogy az usse-vagja oket es azt hiszik, ettol lesznek jo szulok!

Legalabb olyan lelki serult lesz a gyerek, akinek nincsenek korlatok felallitva, nem szokik hozza, hogy nemet mondjanak neki, mint akit parszor elvernek.

A mi családunkban régen sem volt olyan, hogy agyonverték volna a gyerekeket. A gyereknek meg volt a helye a családban, no nem az oltáron, mint ma egyes helyeken, de szeretettel nevelték. Van viszont olyan helyzet, mikor a szituáció már nem csupán engedetlenség vagy "szárnypróbálgatás", hanem direkt tiszteletlen. Attól nem lesz lelki sérült, ha egy ilyen indokolt helyzetben a szülő ráüt a fenekére. És ez nem egyenlő agyonveréssel. Van sajnos arra is példa, de nem gondolnám, hogy civilizáltabb családokban pl. szíjjal vernének gyereket csak azért, mert nem rakta el a zokniját.

"Hol, hogyan, miért volt elfogadható viselkedés az egy tanártól, aki azért volt felelős, hogy tanítsa, művelje a gyermekeket, hogy a fejét, kezét vagy bármijét megüsse"

Hát, nem is k.u.rvázták le a tanárt szemtől szembe anno, ahogy engem a 13 évesek...

Eleve butasággal indítasz, kedves kérdező. Szó sincs arról, hoyg a régi időkben rendre agyonverték volna a gyerekeket! Az igaz, hogy mások voltak a nevelési elvek és módszerek, és ebbe beletartoztt a testi fenyítés is adott esetben, de a kínzás és agyonverés, ha előfordult, éppolyan iszonyatos bűncselekmény és természetellenes magatartás volt mindig is, mint ma.

Én is őszintén és szívből örülök, hogy ma már különösen kirívó, ha valaki bántalmazza a gyerekét, ugyanakkor nem látom azt, hogy ez a pozitív tendencia automatikusan azt hozta volna magával, hogy míg a testi fenyítéssel is büntetett gyerekekből szorongó, fásult, az érdekeikért kiállni nem tudó felnőttek lettek mindenféle lelki bajokkal, addig a soha testileg meg nem fenyített gyerekek bezzeg automatikusan helyes önértékeléssel bírnak, talpraesettek, kiegyensúlyozottak, egészséges lelkűek. Sajnos erről szó sincs.

Igen, a fizikai fenyítés elítélendő és helytelen. Ez evidencia. De az is káros és félrevezető, ha egyetlen nevelési szegmenst emelünk ki, és azt hitetjük el magunkkal és/vagy másokkal, hogy ha azon a területen rendben vagyunk, akkor már jól neveljük a gyereket. Nem biztos. Túl sok összetevője van a nevelésnek, illetve túl sokféle környezeti hatás járul hozzá a személyiségfejlődéshez.

Engem az erdekel, hogy miert keverik sokan az egy-egy pofont a veressel???

Nem tamogatom amugy a gyerek verest a pofon is olyan, amit el kell kerulni, es a legtobb gyereknel el is lehet.

De!

Szemtanuj voltam altalanosban egy tanari pofonnak. Egy fiu osztalytarsam kapta. A viselkedese tipikusan az volt, amire azt mondod, hogy “hizeleg egy pofonert.” Megkapta. Nem hizelgett tovabb. Hozzateszem, soha azelott es azutan nem lattam, hogy az a tanar barkit megutott volna. Altalaban meg a hangjat sem emelte fel. Szoval alarhogy gondolkodom az a gyerek megerdemelte es ott es akkor kellett az a pofon. Lehet, ha otthon pofonnal vagy anelkul megtanitjak neki a hatarokat, erre sosem kerul sor. De szerintem nekem es 25 masik gyereknek legalabb annyi jogom volt a minosegi oktatashoz (amit o ellehetetlenitett), mint neki arra, hogy ne kapjon pofont. Igy egy gyerek joga serult vs a 26-tal szemben.

Tanár vagyok, szakiskolában is tanítok. Egyszer egy 10.-es srác azt mondta nekem, hogy most akkor ő előveszi a ....-át, nézzem meg, milyen szép, nagy és szopogatni való. Azt mondtam nagyon-nagyon csendesen és komolyan neki, hogy ha még egyszer hasonló módon mer bezsélni velem, a következményekkel nem törődve olyan pofont adok neki, amitől elmegy a kedve még a szexuális tartalmú gondolatoktól is az óráimon. Néma csend lett az osztályban, érdekes módon én voltam az, aki az esetet így ahogy volt elmondta az igazgatónak és pár kollégának is, nem a gyerekek szaladtak beárulni, és később ez a srác soha többé nem volt velem tiszteletlen (egyébként más miatt fegyelmivel eltávolították később).

Nem volt feltétlenül helyes, amit mondtam, de vállaltam volna mindenki előtt, a szülei előtt is különösen. Míg a törvényes és szabályos út, hogy leírjuk jegyzőkönyvbe, mit mondott, aztán igazgatói intő járt volna érte, nagyjából semmilyen eredményt nem hozott volna (mint haogy más kollégáknál az az út nem is hozott eredményt), ezzel személy szerint köztünk megszűnt mindne probléma. És ha újra próbálkozott volna, valóban meg is tettem volna, amit ígértem. A vicc az, hogy míg oda járt, többször is tőlem kért utána még tanácsot és segítséget a zűrös ügyeiben, nem az osztályfőnökétől.

Van olyan helyzet, van olyan gyermek, aki annyira elveti a sulykot, hogy nem használ semmilyen korrekt, szabályos, szelíd módszer, csak az, ha nagyobb erőt mutatok, mint amire számít. Ehhez nem kell feltétlenül megütni, megverni vagy pláne agyba-főbe verni meg nyilván bűncselekmény, de nehogy már következmények nélkül maradjon minden, mert az legalább olyan ártalmas, ahogy valaki előttem is írta, ahol nincsenek korlátok, vagy a korlátot csak az ejnye-bejnye jelenti, az többet árt a gyereknek, mint egész életében két pofon, amit nyomós okkal kapott.

Engem anyám egészen addig vert amíg el nem költöztem otthonról. Tesóimat is nagyjából 16 éves korukig. Volt olyan hogy a földön könyörögtem hogy hagyja abba de rugdosott tovább, vagy menekültem előle a lépcsőn futva fel, elkapta a lábam és lehúzott.

Hogy miért? Mert elmebeteg. Nincs apelláta. Egy normális ember nem élvezi hogy egy védtelen/gyengébb/visszaütni nem tudó és nem merő ártatlan embert/állatot/élőlényt ver, főleg ha az a saját gyereke.