Szülök, akik kivèteleztek testvèrek közözött mièrt teszitek? Ès hogy alakul ez ki?

Pont emiatt csak egy gyereket szerettünk volna. Én is átéltem ezt, a húgomnak mindent és mindenkit szabadott. Én vagyok a nagyobb, az erősebb, a felelősebb, stb., ezért csináld meg helyette/miért nem vigyáztál rá/téged vonalak felelősségre mert ő még kicsi/maradj itthon este és ne csinálj programot/neked kellett volna jobban tudnod stb. -ről szólt a gyerekkorom. 2 különböző egyetem és kollégium a város 2 végén, de anyám képes volt letolni mert egyszer kissé ittasan ment haza a kollégiumba egy buliból, miközben é zh-ra tanultam,l a saját kolimban. Mert nekem oda kell rá figyelni mert még kicsi (Ja, 20 éves. Tényleg kicsi.)

Tudom, hogy anyu nagyon szeret engem is, sosem vontam ezt kétségbe. Sok mindent azért csinált, mert neki is rengeteg problémája volt és muszáj volt engem is befognia, a húgomat nyilván nem tudta és nem volt választása. Ezt így felnőtt fejjel persze megértem, de gyerekként ezt személyes sértésnek fogtam fel, nem is olyan a kapcsolatunk a húgommal, mint amit szeretnék. Láttam, hogy anyukám mennyit kínlódik hogy megossza a figyelmét, idejét, türelmét a két gyerek közt. Közben ott volt a háztartás gondja, egy rengeteget dolgozó apuka és a saját munkája. Úgy döntöttünk, hogy mi nem szeretnénk, hogy bármelyik gyerekünk is ezt érezze, amit én anno. Mert nyilván az ember tudatosan ráfigyel, de fizikailag lehetetlen. Így egy babát vállaltunk.

*mindent és mindenkor.

Nem mindenkit, természetesen :)

Van különbség aközött, hogy másként szeret és aközött, hogy jobban szeret.

Ezért rühellem anyámat. Megérdemli a sorsát.