Szerintetek nincs egy kicsit túlgondolva a hozzátáplálás?

Hu, hát szerintem ez is egy olyan szubkultúra. O erre büszke, biztos nagyon sok energiáját belefekteti.

Mondjuk én nem szannek rá ennyi időt, sőt kifejezetten károsnak találom a "mindenmentest".

Szerintem mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, kinek mi számít jónak.

Én személy szerint első gyerekkel 1 év alattival nem etettem cukrot de utána mértékkel igen szóval nem cukormentes étrend mellett ment oviba a fiam. A kicsinél pedig nem tudtam betartani, a hozzátáplálást annyira nem gondoltam túl, hogy sokmindent magamról sem gondoltam, hogy erre visz rá a lélek (közös koszt 10 hónaposan, néha tejszelet meg ilyenek) úgyhogy kicsit mindkét oldalt ismerem.

Na meg szülőfüggő, aki jól elvan csoki nélkül, könnyebb a gyerekkel betartatni. Vagy aki sose eszik-vett teljes kiőrlésű kenyeret, valószínű a gyerek miatt sem fog, aki meg addig is azt vette, nem változtat ezen.

Visszatérve a 2 gyerek közötti különbségre, nem túlsúlyos egyik sem, nem is soványak, jó étvágyuk van. És mondjuk ha gyümölcs és csoki között választani kell, általában a gyümölcsöt választják, mind a kettő.

Szintén azon az állasponton vagyok mint a 6-os.

Fiatal anyuka vagyok, egy 2 éves gyerekkel.

9hósan már azt ette amit mi (nyilván nem a pacalpörköltre gondolok egyből csülkösbablevessel). Mi 4 hósan kezdtük, amiért szintén meg akartak kövezni. Azóta is megeszik mindent szó szerint a fiam. Sosem volt válogatós.

De ellenpéldának ott unokaöcsém, 7hónapig csak és kizárólag szopott. Utána tesóm a tápszert nyomatta belé, és nyomatja a mai napig is, pedig 2és fél éves. Főttkaját nem eszik, csak kecsapot sültkrumplival kb minden nap. Hugom csak neki süti napi szinten, mert legalább eszik a gyerek. Fél év van a fiaim között unokaöcsém javára, mégis az én fiam van jobb súlyban, sosem volt beteg eddig, és bárhol bármit megeszik. (Unokaöcsém havonta beteg, és pl anyunál ott sem tudja hagyni, mert csak otthon hajlandó enni a gyerek)