Blw-zők, hogy hogyan győztétek meg a nagyszülőket, hogy nem veszélyezteti a gyereket?

Akkor állj neki magyarázkodni.

Amúgy én is blw-ztem, de akkor még nem tudtam hogy ez a neve. A fiam nem volt hajlandó pürét enni így végül feladtam, és adtam neki darabosat. Nálunk is meglepődött a család, de csak közölték hogy ők ezt veszélyesnek tartják, és ezzel le volt zárva az ügy. Nem kellett magyarázkodnom mint egy gyereknek aki rosszalkodott, elfogadták hogy én vagyok az anyja és tudom mit csinálok. Anyósomat mondjuk zavarta hogy kézzel eszik a gyerek és nem kanállal, de meg lett mondta neki hogy a mi gyerekünk, mi dolgunk hogy eszik.

Mi is blw-ztünk, én sem tudtam mi a neve. Pürét nem fogadta el, ezt igen.

Anya támogatott benne.

Anyós ugyan ezt csinálta. Sipákolt, jajveszékelt. Megfullad, nem tudja megemészteni, félrenyel, stb... én nem vagyok normális, tőlem el kellene venni a gyereket, mert veszélyeztetem.

Na. Ezt igy vegighallgattam, tök nyugodtan.

Majd higgadtan közöltem a mamával, ha még1x megjegyzést mer tenni a gyereknevelésemmel kapcsolatban, garantálom, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy látta a gyereket.

Megértette 🤷‍♀️

17: Jó tipp :).

Egyébként nem árt emlékeztetni a nagyszülőket, hogy annyi idősen, mint a ti babátok már valószínűleg az ő korosztályuk sem csak péppel etette a babát, mert ők hamarabb kezdték a hozzátáplálást. Nálunk édesanyám nagyot nézett volna, ha blw-t vagy bármi ilyet emlegetek, de úgy fogta fel, hogy annyi idős babának már ő is adott kiflicsücsköt, almát. Anyós nem tudom, mit gondolt, de nem szólt bele.

6 hónapos korában kezdtem kóstoltatni a babámmal ezt azt. A püréket úgy köpte ki, mint egy köpőhal a vizet.

Ellenben belemarkolt a párolt krumplimba és elkezdte csemegézni.

Úgyhogy elkezdtem óvatosan próbálkozni az általunk fogyasztott ételek falatkás verzióival. Azokat elfogadta.

Most lassan 1 éves és mindent eszik. Püréket is :D

A család elfogadta, ha volt is aki mást gondolt, az megtartotta magának. Már az elején igen határozottan felléptem a terhességemmel, a gyerekneveléssel és mindennel kapcsolatban.

Anyósom nálunk is óvatos a kérdésben, de ő legalább úgy van vele, hogy amíg mi is ott vagyunk a férjemmel, addig oké, csinálunk amit akarunk, amíg rá van bízva a gyerek, addig ő inkább olyasmit ad, amiben magabiztos. Ezzel így teljesen ki is tudtunk békülni (főleg, mert alapanyagaiban rendben van, ő szerencsére nem az a fajta nagymama, aki édességgel vagy pacalpörkölttel- ugye a két véglet, amiről olvasni lehet :D - etetné 4 hónapos korától). Mondjuk azért párszor rá kellett szólni, hogy nem kell egyből a gyerek szájában matatni egy-egy tésztadarab miatt, amitől öklendezni kezd a hozzátáplálás elején, de szerencsére hamar túllendültünk a kezdeti nehézségeken mindkét gyerekkel. Most már a kicsi is elmúlt 1 éves, már neki is kicsit nyugodtabban kínálja fel az ebédet, ha éppen nála van, de azért még inkább krémlevesekkel készül egy rendes húsleves helyett, csak a biztonság kedvéért :D

Amúgy igen, jól mondják a korábbiak, helyre kell tenni az ilyen beszólogatókat. Te vagy az anyja, tudod, mit csinálsz. Nem kell veled egyetérteni, de felhozhatod, hogy őket lehet, hogy hamarabb kezdték el etetni, 2 vagy 4 hónaposnak még valóban meredek lenne a hasáb főtt répa, de egy 6 hónapos gyereknél már azért nem annyira létfontosságú a pürés állag. Mindenki maga eldöntheti, mivel érzi jól magát, neked ez a szimpatikus, akármilyen okból is.