Szerintetek mennyire helyes, ha egy kisgyerek nem kéri a levest, akkor nem ehet semmit, de semmit?

Nem értem, mi azzala baj, ha nem eszik meg a levest, csak a 2.-at? Ráadásul 2 évesről van szó. Óvodában már nem így fog menni (hála Istennek ebben az esetben).

Az akkor is megeszed nem vezet jóra.Felnőttel is előfordul, hogy nem kéri, nem szereti, vagy nem éhes. Akkor mi van? Emlékszem, 10 körül voltam, ismerősöménél tökfőzelék volt, és meg kellett ennem. A könnyeim potyogtak bele, de ennem kellett. Mai fejjel a nő fejébe húznám.... Ez nagyon megmaradt bennem.

Sok leveskébe sárgarépa kell.

Úgy sikerült megszerettetni hogy a répától úgy fog fütyülni

mint a rigó sőt!Kacagta így van azóta is.

Dr.nő javaslatára ha nem akar enni akkor állítsam fel.Mehetsz de később nincs enni való.

A gyermekem 4évesen ott hagyta a hamit elindult játszani,vissza fordult inkább éhes vagyok.

Nem volt erőltetve ez sem.-de bejött annyi ételt szedek ki neki amit tudom hogy elég neki,ritka ha kér még de a makarónit,mákos tésztát kér még hála ezt is elértük:Jó ok ráérsz itt ülni sötétedésig,ki hűl az étel az sem gond de ha megeszed akkor van meglepi.Ez is bejött de várja a meglepit pl.:Túrórudi,alma,pici csoki.

Most 7éves elsős még néha van egy kis akadékoskodás.

Bevetem:Ok szia ha megetted szóljál addig ráérsz itt ülni az asztalnál addig én nézem apával a mesét.Ennyi

Próbáljátok meg nekünk hála bejött-Puszi

Én a kisgyerekkoromat bigottul szegény és vallásos nagyszüleimnél töltöttem. Náluk nem volt olyan, hogy valaki nem eszik ezt, vagy azt. Ami az asztalra, s főleg ami a tányérba került, annak el kellett fogynia. Ennek ellenére semmi rossz érzés sem fejlődött ki bennünk az étellel kapcsolatban.

Azt sem árt szem előtt tartani, hogy a sok túlsúlyos ember azért van, mert az étkezést általában valamiféle jutalmazásként éljük meg a nehéz nap, vagy a nehéz munka, a nehéz kollégák ellensúlyozásaként. Misztifikáljuk, ahelyett, hogy helyén kezelnénk, és úgy tekintenénk rá, mint a testünk fenntartásához szükséges tüzelőanyagra.