Harmadikos gyerek megutálta a matekot, még vissza lehet fordítani?

Talán azt, hogy leülsz vele napi szinten tanulni, és elmagyarázod neki azt amit kell.

Egyébként nekem is a gyerekem harmadikos, de sok nehézség nincsen a matekban.

Vették újra eddig a szorzotáblát, vagy ´ is évelején orvérzésig gyakorolták(tavaly csak megtanulták). Majd fejben ezerig számolnak(+-). Volt eddig egy kis formák felismerése. Ès egyszerü szöveges feladatok.

Most kezdtek bele írva számolni, és gondolom valamikor nagy számok szorzása is lesz még.

Ha nem szereti azért van mert nem érti.

Igen

Ha sikerélmény éri.

Ne te ülj le vele, hanem vidd ilyan tanárhoz, aki jó..

Aki játékosan megérteti vele..akkor meg fogja szeregni, vagy legalább nem utálni

Csatlakozom az egyik válaszolóhoz. Az én fiam se szerette a matekot, aztán az utóbbi időben tanulták az írásbeli összeadást-kivonást, aminek a fonalát nagyon jól elcsípte, sok 5-öst hozott mostanában, pedig nem volt soha jó matekos, eddig mindig 3-asra állt előző években, de most jól megvan a matekkal. :)

Valószínűleg oka van, hogy miért utálta meg. Esetleg másik tanáruk lett? Vagy rossz jegyeket hozott? Valószínűleg nem úgy megy neki. Foglalkozni kéne vele, játékosan rávezetni a megoldásokra és ha jó tapasztalatokat szerez, akkor sem biztos, hogy szeretni fogja, de legalább nem fogja utálni.

Valószínű azért nem szereti, mert nem érti. Viszont nem jó feltétlen, ha te magyarázod el, mert nagyon meg tudja őket keverni. Az én gyerekem imádja és kifejezetten jó matekos, mégis ha velem ül le tanulni, annak az a vége, hosz nem érti, sosem fogja megtanulni és ez amúgy is szVr, és majd egyest kap... Szóval ha gáz van, a tanítónéninek szólok, és ilyenkor előveszi a gyereket napköziben pár percre, hogy elmagyarázza neki az adott feladatot.

Szóval amit tenni lehet, hogy a tanítóval beszélsz erről.

Egyetértek az előttem szólókkal, én is keresnék a gyerekemnek ebben a helyzetben egy jó magántanárt (és a „jó” alatt azt is kell érteni, hogy olyat, aki gyerekbarát).

Keress rá a „matematikai szorongás” kifejezésre, ez egy létező probléma, és sajnos elég sok gyereket érint. Egy matektanár ismerősöm azt mondta egyszer, hogy legkésőbb felső tagozatra a gyerekek zöme megutálja a matekot, és nem azért, mert „hülyék hozzá”, hanem a tanítók módszerei és az elvárások miatt.

Nekem például nagyon tetszett, mikor az általános iskolai nyílt órán a tanítónő „bumm szorzós játékot” játszott a gyerekekkel (körbeálltak, ő mondott egy szorzást, akire rámutatott, annak kellett az eredményt villámgyorsan mondani, ha nem tudta vagy gondolkodott, akkor „lelőtték”, kiesebb a játékból). Ez a nyílt órán csupa móka s kacagásnak tetszett. Pár év múlva, miután a gyerekem és másokéi is kivoltak a matektól, kiderült, hogy sajnos a valóságban az ilyen játékok sok gyereket igencsak frusztrálnak. Pedig a matek kiváló tantárgy lehetne „magolós Jancsinak” (aki MI-t megszégyenítő gyorsasággal számol) és „gondolkodós Juliskának” (akinek viszont a logikája remek) is – ha differenciáltan tanítanák. De sajnos ez ritka, így ha Juliska 2 mp-el lassabban számol, mint Jancsi, akkor folytonos kudarcra van ítélve a fenti játékokban, vagy az időmérős szorzás-, összeadás- stb. dolgozatoknál. Hiába remekelhetne a „kompetencialapú”, a megértést, logikát kívánó feladatokban, az iskolában ezek vajmi keveset érnek.