Ha szülőként nem értesz egyet a tanító/tanár tanítási módszerével, azt megbeszéled a gyerekeddel?

Én azon is elgondolkodnék, mennyire vagyok kompetens a témában. Azért azt merész kijelenteni, hogy te jobban tudod, mint a tankönyv.

Nekem apám csinálta azt, hogy szerinte rossz volt a definíciója az egyik fizikai tételnek, és majd ő lediktálja nekem helyesen. Aztán ugye nem kaptam érte pontot a témazárón.

Konkrét dolgokat kellene tudni a válaszhoz. Ha az nem tetszik, hogy 1 hiba 1-es dolgozatokat írat, persze, beszéld meg a gyerekkel, hogy ezt a tanár nem jól csinálja, buktatásra hajt. Ha viszont pl vallásos vagy, és nem tetszik, hogy az evolúcióról tanítanak, akkor van egy rossz hírem.

Tanító vagyok. Ez elég nehéz kérdés. Alapvetően, ha a szülők nem segítik a munkámat az baj. Értem ezalatt pl azt, hogy kritizálják azt, hogy mit és hogyan kérek számon. Baj ez azért, mert a szülő nem lát bele pontosan a dolgainkba és sokszor emiatt nem érti a miérteket. Nem lenne ezzel baj, kérdezzen engem! Ne rögtön a gyerek előtt kezdjen el engem hibáztatni, szidni.

A másik oldala a történetnek, hogy nekem is vannak gyerekeim. És bizony futottam bele abba, hogy valami SÉRTŐ megjegyzést tett a tanító rá, az írásképére. Kiszaladt a számon, hogy "nem tudom miért mondta ezt, szerintem nincs igaza". Aztán lenyugodtam, rájöttem hogy nem azzal volt bajom, amit mondott hanem a stílusaal, és mondtam a gyereknek, hogy " továbbra sem gondolom, hogy ezt kellett volna mondania. De szerinted te nem tudtál volna szebben írni? Xy néni is tudja, hogy többre vagy képes, szeretne nyomdát adni a füzetedre ezért mondta. Igaza van abban, hogy sokkal szebben is tudsz írni.

Magamban persze el tudom képzelni azt a verziót is, hogy nem szimpatizál a lányommal és rosszindulatból szólt be. De a gyerekben nem fogom ezt erősíteni. Azért, mert 100%ig biztos nem lehetek ebben (nem voltam ott, a gyerek is ferdíthet akarva-akaratlanul), és a gyereknek is jobb, ha azt hiszi építő jellegű kritikát kapott, nem beszólást.

A gyerek érdeke, hogy a szülő és a tanító egy csónakban evezzen. Nem éri meg aláásni a tanító tekintélyét. Látom a saját osztályomban. Ahol otthon kimondva vagy kimondatlanul hülyének vagyok nézve, ott a gyerekek nem fogadják el tőlem úgy a dolgokat, ahogy a többi. Ezekkel a tanulókkal sokkal több konfliktusunk van, míg a többivel gyakorlatilag semmi.

Mindent megbeszélek vele,csak nem mindig ugyanúgy.

Szeptemberben pl azt mondta a tanító néni,hogy nincs semmiféle vírus,nincs mit elkapni. Ezen a ponton nyílván elmagyaráztam,h ugyanúgy vigyázni kell,ne hallgasson a tanító nénire stb... Ott a másik,mikor nem csinált meg egy házit és a tanító néni visszadobta a könyvet a tanári asztaltól,a 3.padsorig. Nem kezdtem bele szidni a tanárt,nyeltem,de azért azt megjegyeztem,hogy ez nem volt szép dolog tőle,valószínűleg ideges volt. Ott a szépírás,mikor 3ast kapott,holott szerintem szépen írt. Azért itt sem mentem a tanár ellen,de őszinte voltam,hogy szerintem szép,de Ildi néni tudja,hogy szebben is tudsz írni. Marhára nem értettem egyett,de nem mentem bele durván a részletekbe.

Legutóbbi eset kedden volt,mikor technika órára 3 különböző dolgot kellett elkészíteni,45 perc alatt. Ott is megmondtam őszintén,hogy ez így rengeteg és lehetetlen megcsinálni 45 perc alatt,nem tudom mégis hogy gondolta a tanító néni. Ennek ellenére megcsináltuk,de az én segítségemmel is 2 órát tököltünk. Egyedül meg 3 órán át csinálta volna.

Tehát nem mindegy,mi a gond.

Tanító és gyógypedagógus vagyok. Rengetegszer futunk bele abba, hogy azért lesznek pl számolási problémái egy gyereknek, mert a jó szándékú szülők tudnak egy egyszerűbb módot. Csak épp azért nem úgy tanítja a kollégám, mert arra akar építeni, ahogy ő tanítja.

De persze, biztosan van olyan helyzet, mikor jogosan nem értesz egyet. Én ilyenkor a tanítótól, tanártól kérdeznék először egy miértet.

#7

Ezek az Ildikó nénik... egy Ildikó néni miatt utáltam meg az iskolát 🙄

Mindig hámast adott a külalakra, és a tartalomra mert szerinte ha csúnyán írok az értékelhetetlenné teszi a tartalmat is.

Kérdező, azért konkretizálhatnád egy kicsit. Mi a konkrét bajod a számonkérés módjával? Értesz hozzá? Megbeszélted a tanárral normális hangnemben az egyet nem értésedet? Ő mit mondott?

Amúgy én sem tartom túl jó ötletnek a gyerek előtt szidni a tanárt. A gyerekednek együtt kell dolgozni azzal a pedagógussal és ha te lejáratod előtte akkor a gyerek pontosan fogja érezni, hogy megtehet dolgokat, lehet szemtelen ő is. Ez pedig a tanár és gyereked közt konfliktusokhoz majd a kapcsolat megromlásához fog vezetni. Szóval ez nem jó megoldás. Mint ahogy a probléma elhallgatása sem.

Jó volna, ha inkább arra mutatnál személyes példát, hogy hogyan lehet emberi módon lerendezni egy ilyen konfliktust, megbeszélve az illetővel. Ez később is hasznos lehet, lesznek még a gyereked életében olyanok, akik fölötte állnak (pl. főnök) és akikkel esetleg nem ért egyet. Ha neki az ilyen helyzet kezelésére az lesz a beépült magatartásminta, hogy lázít, szemtelenkedik, beszólogat vagy nem dolgozik akkor azzal nem sokra fog menni. Ahogy nyilván azzal sem, hogy tűr meg lenyel mindent, mert az meg rá lesz negatív hatással. Ezért gondolom, hogy a legjobb lenne, ha azt látná, hogy a problémákról őszintén, normális hangnemben és a megfelelő személlyel kell beszélni és az hozhat megoldást.

Ha végleg nem lehet megbeszélni akkor nyilván a váltás is szóba jöhet, pont ahogy egy munkahelyet is otthagyhat az ember egy rossz főnök miatt.