Sni-s gyerekből gyári munkás lesz?

Én írtam, hogy lehetne belőle NB2-es focista, hidd el, az igazán nem megugorhatatlan szint, és millió körül keresnek havonta.

Higgy jobban a gyerekben. Az én fiam is hasonló, talán kicsit fegyelmezettebb, meg még csak 4 éves, de folyamatban van a kivizsgálása, szerintem nála is fognak találni valami eltérést. (Utcán önveszélyesen közlekedik, későn lett szobatiszta, sokáig ok nélkül sírt, hisztizett dolgokon, hisztirohamokból képtelenség volt kizökkenteni, stb)

Én csak amiatt aggódom érte, hogy nehogy idő előtt kinyírja magát valami extrém sportban, egyébként meg rengeteg pozitív tulajdonsága van, akárcsak a te fiadnak. Nagyon gyorsan megjegyzi a mondókákat, jól énekel, három évesen egyből ment neki két keréken a bicikli, jól focizik, korához képest fejlett az izomzata, olyan ügyesen mozog, mint egy majom, szereti az állatokat, a tesóját.

Én is tartok tőle hogy mi lesz a suliban, de az általánost biztosan túléli valahogy, aztán gimit az alapján választunk neki, hogy miben lesz majd jó. Mert ennyi jó tulajdonság mellett biztosan jut majd valamire az életben, ráadásul igazi csibész, szóval ha nem kerül nagy bajba az önfejűsége miatt, akkor biztosan tud majd érvényesülni az életben. A lényeg, hogy boldog legyen, nem izgat hogy nem lesz orvos vagy ügyvéd.

Mennyi idos ?

Az egesz irasodbol sut, az onsajnaltatas, gyaszolod, hogy nem olyan elete lesz, amit TE elterveztel, ami a “ megszokott.”

Einstein is autista volt pl. , Antony Hopkins, es sorolhatnam. Fejleszd azt, amiben jo. 20 ev mulva meg nem tudhatod mi lesz, lehet vilag sem lesz.

Igen, benne van a pakliban, hogy az lesz, mint ahogy az is, hogy NASA mérnök vagy politikus, esetleg buszsofőr.

Igen, vannak napok, időszakok, amikor jól esik az embernek sajnálni magát, de ezen túl kell lendülnöd, mint ahogy ha jól sejtem, már számtalanszor megtetted és még rengetegszer meg is fogod tenni.

Nekünk mindhárom gyerkőc SNI-s, egy komplett gyógypedagógiai könyv anyagát felölelik a diagnózisaikkal (autizmus, adhd, beszédfogyatékosság, szorongás, diszek, enyhe értelmi fogyatékosság...). Van amikor én is letörök és nagyon ki vagyok készülve, de aztán összekaparom magam a romjaimból és nekifutunk a következő nyelvtan házinak, mármint amint megfejtem, hogy milyen nyelvem írta. A legutóbb a férjemmel azon nevettünk kínunkban, hogy szinte biztos, hogy klingonul...

Rohadt nehéz tud lenni, valószínűleg ezért is vagyok kissé (na jó, nagyon) flúgos. Ez kell ahhoz, hogy az ember a legpocsékabb életkilátások mellett is tudjon mosolyogni és igazi gyerekkort adni a gyerekeinek, még akkor is, ha tudja, hogy nagy a baj, de ebbe nem szabad becsavarodni! Nekünk a középső olyan, mint a te gyerkőcöd, a kicsi meg EGYMI-be jár, auti csoportba. Mit nem mondjak, nála a se**emet verném a földhöz örömömben, ha tudnám, hogy legalább gyári munkásnak el tudna majd menni, de elsőként arra gyúrunk, hogy egy teli hűtő mellett ne pusztuljon éhen, tehát egy szendvicset össze tudjon dobni magának lehetőleg ehető hozzávalókból.

Igen, a kérdező szavaiból süt az önsajnálat, de tegyük a szívünkre a kezünket, melyikünk nem érezte már így magát? Ő kiírta magából, én is megtettem már, ezen az oldalon is. Néha olyan jó kiadni magunkból a gőzt vagy az elkeseredést vagy nevezzük bárminek is!

Kitartást kívánok nektek kedves kérdező és mindenkinek, aki hasonló gondokkal küzd!

Annyira gusztustalan ez az önsajnálós válaszoló. Az anyának szenved a gyereke, folyamatos rosszak érik, évekkel van elmaradva a korától FONTOS területeken, komoly problémái vannak, esélyes, hogy kirakják ilyen vélemények mellett előbb utóbb egymibe és rámegy a saját élete is erre.

1 a millióhoz az esélye, hogy az ő gyereke lesz az új kis einstein, valószínűbb, hogy a másik 999.999 közt végzi majd valamelyik egymiben, esetleg utcai drogosként, az életben tengődve nem találva a helyét, mint az a rengeteg ember, akiről a rendszer nem akar tudomást venni. TELJESEN NORMÁLIS, hogy szomorú, kétségbeesett, nem látja a javulást és tervezgeti a jövőt, amihez nincsenek túl jó kilátásaik. Mire fel ne lenne szomorú egy ilyen krízishelyzettől?? NEM KELL mindig erősnek és pozitívnak lennie, ember, és az a legtermészetesebb, hogy aggódik a gyerekéért, főleg akkor, amikor épp megkapja az újabb lehúzó véleményt, az idő pedig telik, a vélemények romlanak. Joga van és ez az egészséges, ha megéli a negatív érzelmeit is. Nehéz, de majd alakul és a legtöbbet kell tenni folyamatosan, hogy az ember ne bánja meg később. Ebbe lehet kapaszkodni és IDŐVEL ez fog neki segíteni jobban látni a dolgokat, hogy "én megtettem mindent".

Egyébként tökre nem érdekel, hányan emlékeznek majd a gyerekem nevére, csak legyen boldog, legyenek sikerei(amik saját magának is azok!), amiknek örül, és legyenek kapaszkodói az életben, emberek körülötte, akik szeretik, megértik, és ki tudjon teljesedni minden téren. Én ugyan nem tudok sokat Einsteinről, de hogy x évig szenvedett és lenézték, kerülték, mint a pestist, hogy majd halála felé időskorában elismerjék és halála után emlékezzenek a nevére, tetteire.. Hát rohadtul nem érdekelne. Érezze jól magát a gyerekem a bőrében, amíg él, akkor érzi, hogy szeretik, utána már édesmindegy. Gyorsan meg is nézem, hogy azért voltak-e barátai, párja, elismerték-e valamennyire Einsteint szegényt.