Ti tanítjátok olvasni ovis gyereketeket? Jó neki, hogy úgy megy iskolába hogy már tud olvasni?

Nem. És ebben határozott véleményünk van. Nem ez az ovis gyerek feladata, életkori szükséglete.

http://www.youtube.com/watch?v=u4Xpg3yJ2kA

Popper és Vekerdy közös munkája pont erről a témáról:

[link]

Nem!

Semmi szükség rá. A suliban meg majd nem tud mit kezdeni. Ha érdekelné és kérdezgetné a betűket, abban segítenék. De konkrétan olvasni tanítani biztos nem fogom, és a nagyot sem tanítottam.

Én nem tanítottam a lányomat olvasni, egyetértettem azzal, hogy az iskolában kell megtanulni, de magától megtanult.

Viszont egy olyan tanítónénit kaptunk aki differenciáltan tanít, 2 gyerek van az osztályban aki tud olvasni, ők külön feladatlapot kapnak, hogy ne unatkozzanak.

Szia! Én sem tanítottam, bár egyszer volt egy fellángolása a gyerekemnek, hogy ő márpedig meg akar tanulni, mire készítettünk neki egy ábécét – és soha hozzá nem nyúlt. :) Nem érdekelt, egyrészt mert szerintem is az a dolga egy ovisnak, hogy játsszon, a szabad játék „fejleszti” a legjobban, másrészt mert nem vagyok tanár, fogalmam sincs, hogyan kell olvasni tanítani.

Viszont ismerek két ovist is, aki magától tanult meg olvasni (3-4 évesen!). Nem hittem volna, hogy ilyen van, ha nem láttam volna (rokongyerek az egyikük, szinte együtt élünk, így tudom, hogy nem tanították suttyomban a szülei). Úgy kell ezt elképzelni, hogy ezt a két kisgyereket baromira érdekelték a betűk, és bárhol láttak betűket, megkérdezték a szüleiktől, hogy milyen betű az, vagy mi van odaírva. Ugyanaz ez, mint amikor a kissárc egy autó hangjáról megmondja neked, milyen márkájú – nyilván valamiért motivált a témában (pl. az apja autómániás), és kérdezget, figyel, és észrevétlenül profi lesz a témában.

Ezzel nyilván nincs gond, hiszen nem mondhatja az ember azt a gyerekének, hogy „nem mondom meg, milyen betű az, amit kérdezel”. :)

Egyébként az alábbi dolgokat hozzák fel a túl korai olvasástanítás ellen:

– nem fogja érteni a gyerek a szövegeket, flottul fog olvasni, de gőze nem lesz, mit olvas;

– nehezebb lesz megtanulnia helyesen írni, mert normális esetben egy elsős olvasáskor rácsodálkozik arra, hogy egy-egy szót másképp írunk és ejtünk (pl. „mondjuk„ – „mongyuk”), míg ha folyékonyan olvas már, mire írni kezd tanulni, átsiklik az ilyenek felett.

Nem tudom, a fentiek igazak-e, de nekem még van egy érvem: örülj neki, hogy minél később fogja tudni elolvasni a reklámokat, újságcímeket a gyerek! Minél később kerül kapcsolatba a sok ostoba és rémisztő információval, ami körülvesz minket (és mi, felnőttek, már észre sem vesszük, egy gyerek bezzeg igen).

Utolsó elötti vagyok. Írni már előtte is tudott, de azt is magától tanulta meg úgy, hogy eleinte egyszerűen lemásolta a betűket. Én voltam a legjobban meglepődve amikor adaadott nekem egy egy oldalas levelet, hogy ő írta a Mikulásnak. Meg kérdeztem tőle, hogy te honnan tudsz írni?! Ennyire magától tanult meg, hogy én mégcsak nem is tudtam róla. Az olvasásnál ugyanez volt. és ami a legdurvább, hogy még helyesen írni is tud, egyedül az ly nem megy neki, honnan is tudná, de a rövid és hosszú magánhangzókat tökéletesen írja.

persze azért ő sem tökéletes, például beszélni idegenek előtt nem mer még most sem, köszönni sem mer. Csak azért írom, mert mindne gyerek másban ügyesebb, fejlettebb, nem kell ebből nagy ügyet csinálni.

Ha kérdez, válaszolnék.

Tanítani egyetlen esetben tanítanám. A kifejezetten diszlexiaveszélyeztetett gyerekek számára létezik egy prevenciós program, aminek során a betűk egy részét (a gyakran felcserélt párok egyikét) megismerik a gyerekek. Ha ilyen problémával küzd egy gyerek, indolt lehet olvasni tanítani, annál is inkább, mert ők többnyire már iskola alól felmentett 6-7 évesek. A tanítás ilyenkor a logopédus dolga, a szülő az ő irányítása szerint gyakoroltat.