Elsős gyerek: hittan, vagy ekölcstan?

Én pont kiestem ebből a "rendszerből", kilencedikes vagyok.

Soha nem jártam hittanra, de így is eleget hallgattam már az összes vallásos szemétről. Törin és magyaron is állandóan ez a téma (humán tagozatra járok, heti 4 irodalom + 3 töri), már nagyon unom, és nem értek egyet a keresztény - és semmilyen más - tanításokkal. Ismerem a vallást, tudom mi van a Bibliában (tudom, ez a nem egészen egy év nem sok, de szerintem sokkal többet foglalkoztunk ezzel a témával, mint egy átlagos diák). Egyszerűen nagyon nem értek vele egyet, hülyeségnek tartom (azt, hogy miért, nem írom le, nem ide tartozik), nem tudok vele azonosulni, untat a téma, sőt, néha már irritál. Irritál, hogy olyan dolgokról kell társalognom, amik nem egyeznek meg az alapvető életfelfogásommal (és persze olyan csoporttársakkal, tanárral, akik ha nem is aktív vallásgyakorlók, úgy tesznek, minta a kereszténység, a Biblia mindenben igazat mondana, szentül hisznek neki; az egész csoportban rajtam kívül egy hasonló gondolkodású ember van).

Nem vallom magam ateistának sem, nem akarom magam bekategorizálni, nem szeretnék semmilyen szélsőséghez tartozni. Nem kaptam vallásos neveltetést, talán életemben háromszor voltam templomban; meg vagyok keresztelve, de csak a nagymamám kedvéért.

Ha lesz egyszer gyerekem, biztos nem fogom hittanra járatni, mert az alapműveltséget később úgyis megkapja. Szerintem nem szabad ilyen fiatal korban, mikor még semmi rálátása, tapasztalata nincs, "belenevelni" a hitet. A hitet, amit lehet, hogy később ő nem választana, nem értene vele egyet. Igen, a hittan ezt csinálja. Az elsősök mindent természetesnek vesznek, ami körülöttük folyik, ha anya/apa hittanra íratott be, akkor valőszínűleg ő is egyetért az ott tanítottakkal. És ha a szülő egyetért vele, akkor ez az igazság. Az én szüleim nem beszéltek a vallásról, ha valahogyan mégis szóba került, semlegesen álltak hozzá. Ezért hálás is vagyok nekik, mert így kialakulhatott a saját véleményem.

Tudom, hogy azért akarjátok ennyire a hittant, mert az alapműveltség, de egyrészt ezt máshol is bőven lesz ideje megtanulni a gyereknek, másrészt nekik ez még úgy ragad meg a fejükben, hogy ezek a dolgok, amikről órán beszélnek, egytől egyig igazak, nem pedig egy lehetőség.

Nem kell egy elsős gyereknek a bibliai történetekkel tömni az agyát. Ha ezt veszi természetesnek, később fel sem fog merülnk benne, hogy talán mégsem úgy van ez. Pedig fontos dologról beszélünk, az ember alapvető életfelfogásáról.

Ellenben egy "sima erkölcstan" nem árt, ha jól gondolom itt alapvető társadalmi normákra oktatják a gyerekeket, ami nem árt. Ha pedig nem tartják véresen komolyan az órákar, egy-egy beszélgetős óra az osztályfőnökkel jót tesz, én élveztem az ilyeneket.

Én biztosan az erkölcstant választanám.

Hát mi hívők vagyunk, de nem gyakoroljuk a vallást, nem járunk templomba, nem imádkozunk evés előtt, nem tartjuk a böjtöt stb. De hiszünk és meg akartuk adni ezt a lehetőséget a lányunknak is. Ha hisz hisz, ha nem nem. Nem erőltetjük. Ha kérdez, válaszolunk. A hit szerintem egy nagy ajándék, sosem vagy egyedül, semmilyen esetben sem, ad reményt és kisegít a legnehezebb helyzetekből is. Én hittanra íratnám.

Mondjuk mi katolikusok vagyunk, de a lányunkat anno református óvodába írattuk, a református vallás a legszimpatikusabb nekünk. Nem bántuk meg.

Illetve a hitélet ismerete az alapműveltség része (szerintem), még ha nem is hisz valaki. Baja nem lesz, ha csak nem valami véresszájú tartja az órákat, de azt hamar észreveszed.

Off: Hitgyülire ne!!! Szerintem is totál agymosás, köze nincs az igaz hithez. Egy kifordított, belemagyarázott sza*ság. Egy baráti család jár vidámvasárnapra, meg csütörtökre, sokat beszélgettem velük, az Isten mentsen ettől a dologtól.