Az iskolában a gyerekek miért nézik le azokat az osztálytársaikat, akik kevésbé vagyonosak?

Szerintem is a szulo a hibas. En az Egyesult allamokban elek, gyrekekkel foglalkozom. Itt nincs meg a leggazdagabb kolyoknek sem mobiltelefonja amig 4 elemibe jar! Talan 5. osztalyban de akkoris mar csak azert, mert egyedul megy haza vagy kulonorakra a gyerek es New York City-rol beszelek!

En innen ugy latom, hogy a magyarok egy resze buborekban el. Total hulye. azt hiszi ha nagy feliratos markas polot visel hjaj seggre kell esni tole. Az igazan gazdagok egy ici-pici jelet engednek meg maguknak a ruhajukon ha mar draga cuccrol van szo. az autojuk nem statusz szimbolum - engem furikaztak mar a vasutallaomasra Bentley-vel...jo kis kontraszt!

Sznob meg mindenhol van. De tobb van azokbol akik felkapaszkodtak, vagy hozza mentek a penzhez.

A gyerekek nem ertik, hogy a penzt nem ok kerestek meg, nem az o erdemuk, hogy iphone csilingel a kezukben.

A fiamat pl. tv jatekok nelkul nevelem. Pedig ott figyel a wii a polcon. Azert csinalom, mert szeretnem, hogy onalloan gondolkodjon, lassa a vilagot olyannak amilyen es legyen "alert". Nem ismeri a video jatekokat, nem tesz kulonbseget szegeny es gazdag kozott, mert nem ismeri a kirekesztest - bar megtapasztalta mar magan. Pl. mikor baratokat keres a jatszoteren es senki sem akar vele jatszani.

A szulo hibaja az, ha a gyerekebol egy sznob idiotat nevel. Ezek a gyerekek lesznek kesobb depressziosak amikor szembe neznek a vilaggal vagy eppen gatlastalan gerinctelen csiga fergek - aminek a szulo is meg fogja inni a levet.

A gyerekeknek a szulo a pelda. Ha a szulo lelkiszegeny, a gyereke is az lesz sok esetben sajnos.

Valóban Magyarországon nagy hangsúlyt fektetnek sokan a külsőségekre.

De elég itt elolvasni pár kérdést, hogy mennyire meg tudnak feszülni a "de az én gyerekem SZÉP ruhában lesz" dolgon is.

A munkám miatt a felső tízezerbe tartozók között dolgozom. A fizetések havi 5M-tól a csillagos égig szóródnak, plusz a befektetéseik hozama.

Náluk a jó kocsi azért van meg, mert a cég adja juttatásként. A jó öltöny a munka miatt és itt vége is van.

Magamban azon is mosolyogtam, hogy az egyik felsővezető, akinek a vagyona akár a milliárdot is elérheti, mindig a belső, céges kantinból hozatja a kaját 6-700 Ft-ért. Az átlag munkavállaló (magyar átlag körüli fizetéssel) pedig a szomszédos étterembe jár 1-2000 Ft-os ebédért.

Rongyrázást nem igazán tapasztalok a felsőbb körökben. Tény, hogy ők valóban kemény munkával szerezték a vagyont, végiglépkedtek a ranglétrán és a mai napig 12-14 órákat dolgoznak és szabadság alatt is ott lóg rajtuk a telefonos köldökzsinór.

Szerintem a szülő hozzáállása dönti ezt el. Amikor én voltam iskolás, mindig lenéztek és bántottak, mert ,,csóró" vagyok de érdekes módon csak onnantól, hogy nagyobb lettem és ,,elit" osztályba kerültem (elit osztály ott azt jelentette, hogy 3-ban kiválogatták a legjobb képességű 20 gyereket és ők voltak AZ osztály. Sok szülő fizetett is azért, hogy a gyerek bekerüljön, mert ez a tehetősebbeknél presztízs kérdés volt. Az nem számított, hogy a gyerek IQ-ja egyenesen tart a 0-hoz.)

Kiközösítettek, mert nem volt autónk, mert nem jártam menő ruhákban, mert nem használhattam sminket 14 évesen. De mivel nem is barátkoztam a gyerekekkel, honnan is tudták volna ők maguktól, hogy ,,csóró" vagyok? Természetesen a szüleik megjegyzéseiből. Megjegyzések pedig voltak, a ,,jószándékútól" (hadd játsszon x is a játékoddal, neki nem tudnak a szülei ilyet venni) a nem jó szándékúig (na ennek is biztos csórók a szülei, még egy rendes cipője sincs).

Pozitív példa: egyetemen van egy haverom. Szakadt punk a gyerek, állandóan tarhál, diákmunkázik, igyekszik mindig akciókat keresni. A szülei, nem túlzok, milliomosok. A srácról senki nem mondaná ezt meg - és nem csak azért, mert nem jár vagyonokat érő cuccokban. Maga a srác is normális, épp leszarja hogy kinek mennyi pénze van, a barátait nem ez alapján válogatja. Viszont a srác szülei sem nagyképűek, a rengeteg pénz ellenére tök átlag életet élnek, nincs 5 autójuk meg ilyesmi.

Szóval a gyerek elsősorban a szülő értékrendjét veszi át.

Épp tegnap magyaráztam a gyerekemnek, hogy persze, vehetnénk 10 milliós autót, ha nagyon akarnánk, de nincs rá szükségünk.(Szívesen eldicsekedne vele az osztálytársak előtt.) Az olcsóbbnak is van kereke, csomagtartója és elvisz ahová akarjuk. Ne a szülei pénzével akarjon villogni, hanem a saját eszével, szorgalmával, emberségével.

Sőt, akinek a Jóisten elegendő észt, és hozzá még jó körülményeket is adott attól a kifogástalan iskolai teljesítmény is alap elvárás, szemben a butább, vagy anyagilag hátrányos helyzetű gyerekkel, akinek nincs kéznél a lexikon, szótár, internet vagy egy (két) szülő, akitől bármikor kérdezni lehet, ha valahol elakad.

Úgy gondolom -több, különböző szempontot egybevéve-, hogy a lelki értékeket nem ismerő, a szerencsetényezőt és anyagot midenek elé helyező gyerekek könnyen befolyásolhatóak, manipulálhatóak, felszínesek, és sokuknak a szülei is, hiszen felszínes, könnyen befolyásolható gyermekekről van szó, általában őket elkényeztető, vagyonos szülőkkel. A valódi, tartalmas, belső értékeket nem igazán ismerik, állatok módjára csak az érzékszerveiknek és az ösztöneiknek hisznek a legtöbb mindent anyagban mérő illetők, hiszen az 5 érzékszervünk -és a tudományos mérőműszerek- is csupán a felszínt: az anyagot közvetíti, de ők megállnak pusztán ezeknek a mindenhatósága állati szintjén. Más szóval -elnézést, ha netán megterhelő-, némileg tudományosabban megfogalmazva szimplán ostobák, húgyagyúak, baromállatok a materialista, felszínes, a legtöbb mindent anyagban mérő illetők, amivel nem azt mondom, hogy a másik véglet értelmesebb volna, értve utóbbiak alatt a szintén elvakultakat, de vallás által elvakultakat is ideértve. Köszönöm a szíves végiggondolását meglátásaimnak, további gyönyörűszép napot kívánok mindenkinek, elsősorban a kötözködő materialistáknak, hogy valamiféle, számukra idegen fonémasorozat is megcsengesse a hallójáratukban található, dobhártya nevezetű, az anyagi ingerek egyik csoportját közvetítő szervüket, avagy a pulillájukopn át látási ingerek formájában az írásképemről az agyuk hátsó területére érkező látási ingerek által, valamint kívánok elsősorrban szintén számukra méretes autót a popsikájuk alá azoknak, akiknek ez minden vágya, kiegészülve egyéb termászetű csillogással-villogással, ugyanis, meglátásom szerint nincs túl nagy jelentősége az én szempontomból, hogy bármi -az ő kívánságaiknak megfelelően- foszforeszkál-e a pupillájuk előtt, avagy sem.

Összefoglalva tehát a puszta 5 érzékszerünk, valamint a tudományos mérőműszerek sugallta világ mindösszesen a valóság egy elképzelhetetlenül piciny, ráadásul meglehetősen alacsony értékkel bíró szelete; aki ezt bálványozza, és ennek megfelelően végső soron is feldaraboltnak hiszi a létezést, az nyugodtan kergesse csak a saját farkát, mint egy játszadozó kölyökkutya, de attól még a valóság elképzelhetetlenül tágabb, márpedig a valóság pusztán szűk szeleta alapján megítélni a realitást, enyhén szólva is hagy maga után némi kívánnivalót, intellektuális téren. Köszönöm a szíves figyelmet, elsősorban az említett materialista, és egyúttal állatias, másokat elnyomni vágyóakat, akik nem jönnek rá a beszűkült látásmódjukból eredően, hogy végső soron és elsősorban önmagukkal teszik, amit tesznek, és avval a szándékuk által, mely szándékuk által mások irányába viseltetnek. Elnézést kérek továbbá, amiért nem túl mélyen, és nem túl precízen fogalmaztam, előtérbe helyezve a materialisták által kedvelt flegma és egyúttal lekezelő tömörséget -bocsássék meg nekem, hogy ennek ellenrée ebben én még nem vagyok jó, elégséges szinten sem-, az anyagi világ összetevői extrém és torz kihangsúlyozott mivoltából eredő szemléletül által. Ellenben a szerény, lényegi összefüggéseken való elgondokodtatásom által talán esélyt kovácsolnak saját maguknak az elvakult materialisták arra nézve, hogy netalántán ráébredjenek, hogy hosszútávon saját maguk ellen dolgoznak -még ha fordítva is láthatnók-, amiért őszinte részvétet nyílvánítok irányukba, bár szabad akaratukból eredően megfordíthatnák önmaguk számára ezt az irányt, ha vaksi szemecskéjük előtt végre felvillanna a mindenkivel való közös gyökerük, melyeket az 5 érzékszervünk és tudományos műszereink -az erőteljes hiányosságukból eredően- mélyen elfednek előttük.

16.

Ezzel a helyesírással szerintem ne beszélj igényességről. Szerintem ez helyre válogatja, nekem ovis a fiam és az egyik legszegényebb kislány a barátnője. Van, hogy megkérdezi otthon, hogy miért van rajta egész héten ugyanaz a ruha, vagy miért nem jár különórákra. Na és itt kezdődik, én próbálom elmagyarázni, hogy sok testvére van stb., viszont a szomszéd néni, aki néha vigyázott rá, rögtön jön, hogy mert az apja lusta dolgozni, csak potyogtatják a gyerekeket stb., gondolom már itt elkezdődik, hogy a gyerekben megfogalmazódik, a másik családja lusta és ez mehet tovább.