Nyolcadikos gyerekek szülei! Ti beleszóltok abba, hogy a gyereketek, milyen középiskolát akar megcélozni?

Nekem nem szóltak bele. Nyilván, ha tanácsot kértem volna, adtak volna, de nem volt szükségem segítségre. Látták, hogy reálisan látom a dolgokat, olyan iskolákat jelölök csak meg, ahova tényleg bejuthatok. Az első megjelölt helyre felvettek. Meg is bántam, meg nem is. Tényleg a képességeimhez való iskola volt, csak magukkal a tanárokal és a suli rendszerével volt probléma... De közben a 2. helyen lévő gimi teljesen átalakult és nagyon örülök, hogy nem oda vettek fel. A szüleim egyébként ezt támogatták a legjobban.

Úgyhogy a véleményem az, hogy ha azt látod, hogy a gyerek nincs elszállva, akkor csak távolról felügyeld, ha kérdése van, segíts neki, de ne te döntsd el a dolgot. Egy barátnőmet a szülei kényszerítettek az egyik gimibe, 4 évig szenvedett (nyilván ez nincs kőbe vésve, de azért a gyereket is meghallgathatták volna)

Én sem értem, miért ebben a két végletben gondolkodsz.

Leírom, nálunk hogy volt tavaly.

A lányom elég jó tanuló, szóval hozott pontok rendben voltak. Kinéztünk 10 iskolát/szakot, csak úgy felületesen. Olyat, ami tetszene neki, és be is tudna járni, mert nem kell 3 órát utazni. Ezeket főleg én nézegettem, olvasgattam fórumokat, utánanéztem az iskolák adatainak, stb. Ezután ráállítottam a gyereket, válassza ki ezek közül, melyik 5 jön be neki. Ebből 2 nem volt egyforma nálunk. Ahová tudtunk, elmentünk együtt, hogy minél jobban megismerjük (ez nagyjából lehetetlen így egyébként, de az ember igyekszik). Megírta a központit, elég jó lett, de nem annyira, mint szokott. Sebaj, beadtuk az 5 nekünk tetsző (megbeszélt) helyre. Ezután jöttek a szóbelik, mindenhová elmentünk együtt (én is látni akartam a helyeket). Majd ő kiválasztotta, melyik lesz a nyerő, és mivel nem az volt, amit eredetileg akart, módosítottuk a sorrendet. Most oda jár és imádja.

Nélkülem nem így lett volna, és nélküle én meg semmiképp sem választottam volna iskolát.