Egyházi általános iskolákról írnátok tapasztalatokat? Jó vagy rossz választás?

Én 1-6.-ig református suliba jártam. Az alsó tagozat jó volt, olyan, mint minden más suliban. Minket ugyanúgy tanítottak, mint az államisakat, csak nekünk ugye ott voltak a hittan órák, áhítat, stb. A családom nem volt mélyen hívő, nem jártunk templomba, szüleim nem erőltettek semmit sem rám, magamtól akartam abba a suliba járni. Úgy gondolom, megérte, mert lefektettek nekem egy vallási alapot, jelenleg is hiszek Istenben. Ez8 a 3-4. osztályos hittanoktatás eredménye. Az sem volt probléma, hogy katlikus vagyok, az osztályunkban volt olyan, aki meg sem volt keresztelkedve. Mi átlagosan 20-an voltunk (azért átlagosan, mert ez alatt a 6 év alatt konkrétan minden évben változott az osztálylétszám). Az osztálytársaim nagyon jófejek voltak, amíg odajártam, nagyon jó kis közösség voltunk. A tanárok ugyanolyanok, mint más sulikban; egy kedvenc tanárom volt: 5-6.-os magyar-töri tanárom. Még egy jó pont: az egyháziak több pénzt kapnak, így az iskolák korszerűbbek.

Persze ezeknek az iskoláknak is megvannak a negatívumai: nálunk nagyon szigorúan vették a rendet (ez nem is baj), de a káros szokásokról olyan előadások voltak, hogy ne csináld, mert meghalsz. Ettől függetlenül a tanári kar fele dohányzott, néha a diákok is látták. Negyedikig teljesen rendben van az oktatás, viszont a felső tagozat kéz katasztrófa! Nálunk az alapkoncepció ez volt: éltanuló (én); aki minden órára nagyon készül és aki okos, de lusta és nem feltétlen kötelességtudatos a házit illetően. A többiek nem voltak hülyék, de könnyebben lemaradtak órán. Ezen kívül páran meg elképesztően rossz tanulók voltak, de mindig átcsúsztak egy 2-essel.(Én azonnal buktattam volna őket.) Szóval, ezeknek az embereknek a többsége nem is nagyon figyelt órán, így alig haladtaunk az anyaggal (ezért mentem 6 évfolyamos gimibe). A tanáraink mániája volt a felzárkóztatás, ezzel nem is lenne baj, de nagyon túlzásba vitték (értsd: órák teltek el ezzel, amíg a jobbak halálra unták magukat). A művészeti tárgyakat nagyon jól oktatták, de a nyelvoktatás pocsék volt, reál tárgyak tanítása (bocsánat a kifejezésért) sz*rt sem ért. A humán tárgyak elmentek.

Egy évben nagyon sok ünnepség volt (nemzeti ünnepek, egyházi ünnepek), a tipikus 2 órásak. Kb. 3-4.-es koromig azt sem tudtam mit ünneplünk és miért (ne szószerint értsd, a lényegét senki se értette, mert senki sem tudott annyi ideig egyhuzamban figyelni). Aztán elkezdtem kapisgálni a lényeget, de teljesen csak az új sulimban értettem meg, azt hiszem.

Egyébként egyházi sulikban ugyanúgy megjelenik tanárok kedvence (öcsém 1-gyel alattam járt, minden tanár rólam ismerte meg, azok is, akiket én nem igazán ismertem), így a többi diák le van érdekelve, addig, amíg nem nem lesz ő is olyan jó/nem szerez nagon rossz jegyeket. Ez a kedvences dolog azért lehet jó, mert a többi gyerekben felébredhet a nyerni akarás, azaz csak azért is ő akar lenni a legjobb. Viszont manapság egyre kevésbé tiszteli a gyerektársadalom az okosakat. Az én osztályom még tisztelt, de öcsémnek az osztálya már a jó tanulókat közösítette ki. Szóval egy egyházi iskolában ugyanaz megtörténhet, mint egy államiban.

Összességében úgy gondolom, érdemes a gyereket minimum alsó tagozatra egyházi suliba járatni, de utána, ha a gyerek jó tanuló, miné előbb el kell onnan hozni egy jó gimibe (kivéve, ha nincs probléma az oktatással, illetve, ha a gyerek maradni szeretne).

De szerintem a gyerekeddel mindenképp beszélj erről, amennyire lehet. Ha van kisebb testvére, akkor (majd ha eljön a suliválasztás ideje) vele viszont mindenképp beszélni kell! (Saját tapasztalat: öcsémnek rosszul esett, hogy a saját ofője is engem kötött hozzá; de ez gyerekfüggő, valakinek ez jól esik.)

Szerintem iskolaválasztásnál elsősorban a közösséget, tanárokat kell nézni, az alsó tagozat oktatási minőségével nem igazán lehet melléfogni! ;)

Ezek saját tapasztalatok voltak, szerintem alsóban lehetőleg egyházi suliba járjon a gyerek.

14/L