Szülők, ti elfogadnátok, hogy olyan alsós tanítónénije lenne a gyereketeknek aki igazából transzszexuális nő, férfiból nő lett, vagy nem fogadnátok el?

Fura, hogy mindenki elfogadná...

A munkahelyemen van egy transzszexuális. Rajtam kívül senki még csak nem is köszön neki. Pedig dolgozik körülötte vagy 30-50 ember. Mikor hogy.

Szóval Ms. Garrison létezik! :D

Viccet félretéve, ha nem látszik rajta és a gyerekeknek sem tűnik fel, illetve nem beszél nekik róla, akkor semmi bajom vele. Viszont biztos néhány szülő elmondja a gyerekének mi a helyzet, így az összes pletykálna, ez kellemetlen lenne mindenkinek. Ha nem tudják a szülők se, munkatársak se, akkor okés.

Nem fogadnám el, ez a transzszexualitás dolog nálam teljesen abszurd, nem hiszek a lélek létezésében sem, tehát szerintem nem születhet senki lelke rossz testbe, csak valami miatt ellenkezőneműnek érzi magát, amit még nem tudunk miért. Mint a skizofrénia vagy a szociopaták, szerintem pont ez a kategória a transzszexualitás is. Valami máshogy működik a fejében/testében, nem tehet róla és nem tudjuk még megváltoztatni.

Annyi a különbség, hogy nem közveszélyesek.

A melegekkel semmi bajom, tanítsák a kisgyerekeket, van leszbikus barátnőm is, a fetisisztákkal is rendben vagyok, ha valaki lábakra vagy pelenkára gerjed, legyen, nincs beleszólása, hogy mire áll fel neki, vagy mire nedvesedik. A szexualitás magánügy, nem látszik az emberen, nem kell beszélnie róla tanóra közben, hiszen nem nyilvánvaló.

Viszont az számomra nem fér bele, hogy egy nő vagy férfi elvárja, hogy ellenkezőneműként kezeljék. Ez pont olyan abszurd számomra, mintha kutyának öltözne vagy fának vagy ufónak, és elvárná, hogy mások is így kezeljék, mert ő úgy érzi az. (A transzvesztitákkal más a helyzet, az belefér nálam, a gyerekem közelébe is mehet, taníthatja is, amennyiben ezt iskolaidőn kívül éli ki)

Szerintem ez az egész pszichiátriára tartozik, nem pedig iskolába. Nem szeretném, hogy a gyerekem abban a tudatban nőne fel, hogy létezik egy csomó lélek, akik néha rossz testbe költöznek.

Bár, ha jobban belegondolok, annak sem örülnék, ha találkozna egy csomó különböző vallású emberrel kiskorban, mert minél jobb benyomást kelt valaki nála, annál inkább adni fog a szavára és utánozni fogja, mint mi utánoztuk anno a kedvenc tanárjainkat. Szóval szerintem talán valahol a vallás és az elmebetegség között helyezkedik el a transzszexualitás, de egyiket sem szeretném bevinni az iskolába. Mindenki abban hisz, annak érzi magát, aminek akarja, de ennek a gyerekek tanításánál ne legyen látszatja. Tehát egy muzulmán se hajlongjon az óra közepén, egy fengsuiban hívő ember se rendezze át a termet, egy horoszkópokban hívő se rakosgassa ki kristályokkal a termet és ne hivatkozzon magára tipikus vízöntőként a gyerekek előtt, ahogy egy vegán se említse meg, hogy szerinte gyilkosság állatokat és származékaikat megenni, ezért nem ebédel a menzán. Ahogy egy keresztény tanárnő se vessen keresztet, ha harangszót hall a teremben vagy akár egy politizáló ember se járjon minden nap a pártja jelképével díszített ruhában.

A tanóra szóljon a tananyag megtanulásáról. Ne a tanár személye legyen a lényeg, hanem a tanítási módszerei. Az ember maradjon háttérben.

A transzszexuálisokon látszik, miben hisznek, nem tudják eltüntetni, ezért nem szeretném, ha a kisgyerekemmel napi kapcsolatban lennének. Nem vagyok otthon vallásokban, de kipát hordó tanárnak sem örülnék és fejkendőt hordó tanárnőnek sem, de olyan tanárnőt sem szeretnék, akinek látványosan lóg a nyakában kereszt és rózsafüzér van nála.

Nem a létezèsüket akarom titkolni, ha mászkál az utcán egy, megmondom lazán, hogy ez a férfi nőnek érzi magát, ezért nőnek öltözik, de az én értékrendem szerint szeretném, ha megtanulná a világ dolgait.

4 osztályos középiskolában, amikor már az én értékrendem átadásra került, akkor rendben van mindenféle vallás és hit, jó is, ha találkozik velük a gyerek. Ha jó munkát végeztem, a helyén fogja kezelni a dolgokat.

Kicsit túl radikálisnak tűnik a kommentem, de egy 7 éves gyerek nem tudja különválasztani a dolgokat. Nem azt fogja látni, hogy Gizi néni milyen kedves és transzszexuális, hanem Gizi néni kedves transzszexuális, tehát a transzszexualitás jó dolog, mert Gizi néni is jó.

Másik példával, ha valaki mondjuk egy jófej náci.

Nem azt fogja látni, hogy Laci bácsi jófej és náci, hanem azt, hogy nácinak lenni jó dolog, mert Laci bácsi is jó.

Talán így érthető.

Amikor a személyiséget el tudja különíteni a hittől/szokásoktól, akkor már taníthatja akárki.

Egyáltalán nem.

Mint az pont előttem levők is írták, egyrészt az ilyesmi kezelésre -és tárgyilagos kutatásra- tartozik, másrészt a kb 10 áv alatti gyerekek érzelmileg kötödve tanulnak, nem szabad kitenni őket vitatható dolgoknak.

Én annál szigorúbban válogatnám a gyerek mellé a vele foglalkozókat, minél kisebb a gyerek, hiszen annál kevésbe képes a rá való hatások ellen tenni.

Van elég gondja egy transzszexuális embernek, nincs szabad vegyértéke másokkal törődésre.

Ezzel a van elég gondja dologgal amúgy nem értek egyet..

Szerintem, aki valamiért eltèr az átlagtól, annak minden vágya beilleszkedni. Szerintem egy transzszexuális is a falat kaparná, hogy egy csomó előítéletmentes gyerek átlagosként kezelje a nap nagy részében.

Sajnos vagy nem sajnos, az fontosabb, hogy én a szerintem legjobbat biztosítsam a gyerekemnek, ezért pusztán azért nem mennék bele, hogy egy idegen felnőttnek jó legyen a gyerekem kárára.

De mondom, csak kiskorban. 14től felfelé akár különórát is tarthatna neki, amennyiben jól tanít. Persze gondolom már egy kritikusabb tizenévessel annyira nem kellemes foglalkozni, mint nyitott 7 évesekkel.